Vízügyi Közlemények, 1944 (26. évfolyam)
1-4. szám - II. Dr. Bogárdi János: A lefolyási tényező és a levezetendő belvízmennyiség
A LEFOLYÁSI TÉNYEZŐ 33 rint mutatkozó vízmennyiségkülönbségeket figyelembe vesszük. A víztömeggörbét az átfolyási keresztszelvény mindenféle változása (a meder kimélyülése vagy feliszapolódása, a partokat és a feneket felverő növényzet, jégtakaró stb.) is befolyásolja. Ezért a vízmennyiségek meghatározásánál ajánlatos a mederváltozásokat megvizsgálni. 2 7 Ha a vízmércét naponta leolvassák, akkor a rendelkezésünkre álló vízállásadatokból és a tömeggörbéből megszerkeszthetjük a vízmennyiségek vonalát, ebből pedig a lefolyó vízmennyiségek összegező vonalát. A lefolyó vízmennyiségeknek ilymódon való megállapításánál lényegesen kevesebb a szakszemélyzetet igénylő mérési munka, sőt az irodai munka is kevesebb, mert a nagyszámú víztömegmérés feldolgozása elmarad. Többletmunka a vízmérce felállítása és •észlelésének megszervezése, ami azonban évente nem kerül többe, mint az első eljárás .szerint végrehajtott egy-két sorozatos víztömegmérés. A lefolyó vízmennyiségnek víztömeggörbéből való megállapítása különösen akkor •előnyös, ha a mérések helyéül kiválasztott keresztszelvényben már évek óta meglévő, és naponta leolvasott vízmércénk van. Ebben az esetben a mérce tömeggörbéjének ismeretében munkánk rendkívül egyszerű, mert rendelkezésünkre állanak az elmúlt nedves és száraz években észlelt vízállások, és így a lefolyt vízmennyiségek is. A Vízrajzi Intézet is régebben felállított vízmércék adatai alapján végezte eddigi tanulmányait. Űj vízmércék felállításával ugyanis csak hosszabb idő után remélhetünk eredményt, amikor már többévi vízállásadat áll rendelkezésünkre. Meg kell említenünk, hogy különösen kisebb hegyvidéki vízgyűjtőterületek esetén a rendkívül gyors vízállásváltozások észlelésére legcélszerűbb rajzoló vízmércét alkalmazni. A rajzoló vízmércék felállítása különben nagyobb, vagy alföldi vízgyűjtőterületeken is növeli a pontosságot. Ha ugyanekkor a vízgyűjtőterületen rajzoló csapadékmérők működnek, eszményi adottságok mellett végezhetjük vizsgálatainkat. Sajnos, a mai viszonyok közt az ilyen önműködő műszerek tömeges beszerzése leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. 3. Szivattyúk teljesítményéből is kiszámíthatjuk a lefolyó vízmennyiségeket. Ilyenkor fontos, hogy a vizsgált vízgyűjtőterületről lefolyó teljes vízmennyiséget a szivattyútelep •emelje át. A vízmennyiség számítása a szivattyútelep üzemi naplójának adatai alapján történik. A számítás menete különben az előző két eljáráshoz hasonló. A mérési adatok feldolgozása során elsősorban a mérési helyhez tartozó vízgyűjtőterület nagyságát, domborzati, lejtési és talajviszonyait, a különféle művelésű területrészek arányát stb. határozzuk meg. A vízgyűjtőterületnek ilyen részletes körülírására számításaink során ugyan nem lesz szükség, de ezzel későbbi összehasonlító vizsgálatok végzését tesszük lehetővé. Következő teendőnk többnapos, heves, lehetőleg az egész vízgyűjtőterületre kiterjedő csapadék kikeresése, és a csapadék alakjában lehullott Q e vízmennyiség kiszámítása a már ismertetett módon. A lefolyó vízmennyiség meghatározása, akár az esőzéssel egyidőben végzett sorozatos mérésekkel, akár pedig tömeggörbével dolgozunk, lényegében ugyanazt az eljárást teszi szükségessé. Mindkét esetben ugyanis a vízmennyiségek vonalát kell megrajzolni, amiből a csapadékból ténylegesen lefolyt Qf vízmennyiséget vagy grafikusan, vagy számítással állapíthatjuk meg. A lefolyási tényező a két vízmennyiség viszonya: Q/IQ e2 7 Dr. Lászlóffy W. : VÁLOGATOTT FEJEZETEK A VÍZTAN KÖRÉBŐL. — Mérnöki Továbbképző Intézet, 1941. 1. füzet. 3
