Vízügyi Közlemények, 1944 (26. évfolyam)
1-4. szám - II. Dr. Bogárdi János: A lefolyási tényező és a levezetendő belvízmennyiség
26 DR. BOGÁRDI JÁNOS A lefolyási tényezőre vonatkozó összefüggéseket Korbély a Vízrajzi Osztály és saját észlelései alapján a következő alakban adta meg: Hegyvidéki vízálló talaj esetén Hegyvidéki félig vízálló talaj esetén Dombvidéki vízálló talaj esetén .... Dombvidéki félig vízálló talaj esetén Végeredményben hegyvidéken és dombvidéken a lefolyási tényezőket, valamint a lefolyó vízmennyiségeket a XI. és XII. táblázat tünteti fel. (Lásd a következő oldalon.) Hegyvidéken az Adria felett 400 méternél magasabban fekvő területek értendők, ahol az esés általában nagyobb 5°/ 0 0 nél, dombvidéken az Adria felett 150—400 m magasan fekvő területek, ahol az esés általában meghaladja az l°/ 00-et, de rendesen nem éri el az 5°/ 0 0-et. Kenessey 2 0 a Lauterburg által megadott átlagos lefolyási tényezők határértékeit kísérelte meg összeállítani. Ezért a lefolyási tényezőt az egyes csoportok szerinti résztényezők összeadásával határozta meg, vagyis szerinte az átlagos évi lefolyási tényező: « = «1 + «J + 0í 3 ahol tt 1 a lejtésviszonyok, а 2 az áteresztőképesség, a 3 pedig a növénytakaró résztényezője. Az egyes résztényezők változását Kenessey táblázatban adta meg (lásd а XIII. táblázatot). A Lauterburg által a svájci viszonyokra megadott résztényezőket minden sorban a legutolsó oszlop tünteti fel, a magyar viszonyokra érvényes átlagértékeket pétiig a táblázat középső oszlopa tartalmazza. A táblázat szerint a lefolyási tényező legnagyobb értéke Umax = 0-30 + 0-30 + 0-30 = 0-90 a legkisebb értéke pedig amin = 0 01 + 0-03 + 003 = 0-07 lehet. А XIII. táblázat értékei az évi átlagos lefolyási tényezőket adják meg. A tényleg érvényesülő lefolyási tényező azonban az esők időtartama szerint is változik. A lefolyási tényezőnek ez a változása legelőször a bajor tanulmányokból vált közismertté és azóta általánosan elfogadott, ma is érvényben levő megállapítás. Kenessey, — Korbélyhoz hasonlóan, — legnagyobbnak az egyórás esőhöz tartozó lefolyási tényezőt tekinti, és önkényesen az évi átlagos lefolyási tényező kétszeresének veszi. Ez a feltevés, valamint az évi átlagos lefolyási tényező érvényesüléséhez szükséges esőzés időtartamának becslésszeríi felvétele szolgál a t időtartamú esőnél érvényesülő lefolyási tényező meghatározására. így t órás oső esetén a lefolyási tényező az b a =a + i^r+l képletből számítandó. A Magyarország különböző vidékeire érvényes a és b állandókat Kenessey kiszámította és táblázatba foglalta. Kenessey eljárása, bár több önkényes feltevést tartalmaz, mégis ezideig a legkiterjedtebb hazai tanulmánynak tekintendő. 0-50 a = 0-35 + — M 0-40 a = 0-25 + M 0-40 a — 0-35 + -— Y T 0-40 a = 0-20 + —K7 2 0 Lásd a 2. jegyzetet.
