Vízügyi Közlemények, 1943 (25. évfolyam)

1-2. szám - I. Dr. Bárczay János: Beszámoló az országos árvízvédelmi kormánybiztos 1942-1943 évi működéséről

BESZÁMOLÓ az országos árvízvédelmi kormánybiztos 1942—43. évi működéséről. DR. BÁRCZAY JÁNOS. I. BEVEZETÉS. A Kárpátok medencéje a múltban a víz féknélküli uralma alatt állott. A víz néhol medret vájt, más helyen mocsarat, tavat alkotott. 1. számú térképünk ezt az ősi állapotot mutatja. Közel száz év kemény, megfeszített munkája és rengeteg áldozata kellett hozzá, amíg a hegyvidékről lezúduló vizet megfékeztük, állandó mederbe kényszerítettük, kicsapásai elé gátat emeltünk s a mocsarakba és tavakba levezető csatornát ástunk. A végzett hatalmas munka után joggal hihettük, hogy a víz hatalmát sikerült legyőznünk. A természet azonban megmutatta, hogy még mindig van ereje. Három éven keresztül ostromolta a műveket és tengert alkotott ott is, ahol emberemlékezet óta nem volt víz. Nem egyszer úgy látszott, hogy kárbavész száz év munkája, milliók erőfeszítése. A víz elleni küzdelmet a m. kir. földmívelésügyi miniszter úr irányítja. Az 1940—42. évi események megkívánták, hogy rendkívüli hatalommal felruházott szerv vegye át az árvédelem egységes irányítását, ezért a m. kir. Kormány az 1940. és 1941. években dr. vitéz Bonczos Miklós m. kir. belügyi államtitkárt , az 1942. évben pedig személyemet országos árvízvédelmi kormánybiztossá kinevezte. E beszámoló keretében feladatom csupán a kormánybiztosságom ideje alatt történt események ismertetése volna, a négy árvizes év azonban sok tekintetben összefüggő egészet alkot és összehasonlításra is alkalmat ad, ezért az előző két év eseményeivel is foglalkozom. Mielőtt beszámolóm érdemi részébe belekezdenék, röviden foglalkozni kívánok vízfolyásaink természeti adottságaival s a meteorológiai körülményekkel, amelyekben bekövetkezett szélsőséges jelenségek voltak a vízkárok tulajdonképeni előidézői. Az ezeréves határok tökéletes földrajzi és vízrajzi egységet öleltek körül. A központi fekvésű Alföld rónáit kiegyensúlyozta a hegyek koszorúja, néhány kivételtől eltekintve minden folyónk forrástól torkolatig az ország területét mosta és főgyűjtőnk, a Duna medrében egy helyen hagyta el. Trianon megbontotta ezt az egységet. Hazánk testéből ép részeket leszelt, derékban vágta folyóink nagyrészét és ezzel a vízkárok elleni okszerű védekezést is nagymértékben megnehezítette. 1*