Vízügyi Közlemények, 1943 (25. évfolyam)
1-2. szám - III. Csukás Károly: Sűrített levegő alkalmazása a vízalatti alagútépítésben
140 CSUKÁS KÁROLY feletti részen, ami azt mutatja, hogy a sűrített levegő a már elkészült falazat mögé is behatolt. Abból a körülményből.pedig, hogy a légnyomás megszüntetése után még napok múlva (sőt állítólag két hétig) láthatók voltak ilyen légbuborékok, következik, hogy a levegőveszteségnek a talajon eltávozó része nem volt erős áramlásban, mert hiszen csupán nyomokban jelentkezett. Ezzel szemben a kábelalagút építésénei már nagyobb levegőveszteség volt, mert a sűrített levegő bugyborékolva szökött el, ami már levegőáramlásra mutat. A fentiekben közölt adatok azt hiszem igazolják felfogásom helyességét. Végül megjegyzem, hogy a hirtelen fellépő levegőveszteségekkel szemben, tehát esetleges levegőkiszökés alkalmával még az erősen túlméretezett gépház (24. ábra) sem nyújt kellő biztonságot. A gépek indítása ugyanis annyi időt igényel, hogy ilyenkor a segítség már rendszerint elkésik. Egyedül a levegőtartalékok állanak azonnal rendelkezésre. Törekednünk kell tehát minél nagyobb légtartályok felállítására. * * * KÖLTSÉGEK. A sűrített levegő felhasználásával végzett alagút építési munkáknál a pneumatikára eső költségek az összes költségek 20—30%-át is elérhetik. Tekintve azt, hogy egyrészt itt meglehetősen nagy összegekről van szó, másrészt ezek a költségek sokszor nagyon erősen váltakoznak, azt hiszem, érdemes e kérdéssel foglalkozni. Annál is inkább, mivel minden megtakarítás a pneumatikus munkálatok versenyképességét fokozza, ami szükséges is, mert hiszen fejlődés másképen nem lehetséges. A pneumatikára eső költségek felbonthatók berendezési és üzemköltségekre. A berendezési költségek megint két csoportra oszthatók, nevezetesen: a sűrített levegőt előállító és az ezt felhasználó berendezés költségeire. Az üzemköltségeknél megkülönböztethetünk tiszta üzemi és személyzeti költséget is. A következőkben ismertetek ezekre vonatkozólag egy összeállítást annak a hangsúlyozásával, hogy ezek az árak az utolsó békeév 1938—1939. év árai ezért alapáraknak tekinthetők csupán, de a mindenkori Á. O. K. felár hozzáadásával a mai idők árai könnyen kiszámíthatók. A pneumatikus berendezés alkotó elemei rendszerint 5, 7, és 10 mm vastagságú kazánlemezekből készülő szerkezetek. A költségek csökkentésére irányuló törekvésemben rámutatok arra a körülményre, hogy e szerkezetek csaknem kivétel nélkül súlyárral számoltatnak el. Tehát érdekünk a lemezvastagság csökkentése, így például 5 mm-es lemezből könnyen volna készíthető teherbíróbb kialakítással esetleges merevítéssel valamennyi szerkezet, mert hiszen 3 atm-nál nagyobb belső nyomással nem kell számolnunk, igaz, hogy a meglevő szerkezetek nagyon régi eredetűek, s ezért a múltban készült rosszabb minőségű anyag okozza ezeknél a nagyobb lemezvastagságot, tehát a nagyobb súlyt. A 7 mm-es lemezvastagság 5 mm-re való csökkentése súlyban és árban körülbelül 30% megtakarítást jelent. Az árra vonatkozólag megjegyzem, hogy a berendezések alapára használt állapotban : 100 P/q, újonnan: 200 P/q-ként.
