Vízügyi Közlemények, 1943 (25. évfolyam)

1-2. szám - I. Dr. Bárczay János: Beszámoló az országos árvízvédelmi kormánybiztos 1942-1943 évi működéséről

14 DB. BÁBCZAY JÁNOS A nagy vonásokban ismertetett rendkívüli meteorológiai és hidrológiai körülmények kedvezőtlen alakulása sorozatosan magas és hosszantartó árvizet, valamint ismételten szokatlanul nagy kiterjedésű belvizet eredményezett. Az ellenük folytatott küzdelemről és annak körülményeiről számolok be az alábbiakban. II. AZ 1940. ÉV IDŐJÁRÁSA ÉS ÁRVÉDELME. Az 1939—1940. évi tél rendkívül zord és havas volt. A talaj a nagy hidegben félméternél mélyebben átfagyott. A fagyott talajra hullott bőséges csapadék hó és jég alakjában a felszínen felhalmozódott. Időnként egy-egy meleg nap átmeneti olvadása a havat csak összetömörítette, elfolyás azonban ekkor sem történt, mert az olvadék víz újra megfagyott. Az ily módon összetömörült hó igen sok vizet tartalmazott. Vastagon befagytak a folyók és a vízvezető csatornák is. Csatornáink a nagy hófúvásban sok helyen teljesen eltűntek. A bemutatott táblázatokból és rajzokból kitűnik, hogy Budapesten az 1940. év 1-9, Orosházán 1-3 0°-kal volt hidegebb, mint a 30 évi átlag. Kitűnik továbbá, hogy Budapesten 1940. január havában 6-6, februárban 5-8, márciusban 3-7 C°-kal, Orosházán 1940. januárban 7-8, februárban 6-2, márciusban 4-1 C°-kal volt hidegebb az időjárás a 30 évi átlagnál. Legalacsonyabb hőmérsékletként Budapesten 1940. február 15-én —18-1, Orosházán február 15-én —24 C°-ot mértek. A tél legnagyobb hidegét Losoncon észlelték, ahol február 18-án —34 C°-ig süllyedt a hőmérséklet. Orosháza téli adatai különösen rámutatnak ennek a télnek rendkívüli zordságára. Az olvadás március elején nyugaton, Németországban kezdődött s a Dunán hirtelen magas vízszint eredményezett. A lefolyó áradat megemelte a jeget és torla-