Vízügyi Közlemények, 1943 (25. évfolyam)
1-2. szám - III. Csukás Károly: Sűrített levegő alkalmazása a vízalatti alagútépítésben
124 csukás károly nyugszik és még ma is Brenecke formuláit használják e célra, ámbár ennek következtében nagy levegőfelesleggel kell dolgozni. A szükséges levegőmennyiség megállapításával csak később fogok foglalkozni, mert a levegőt felhasználó berendezések ismertetése után jobban láthatók az e kérdéssel kapcsolatos nehézségek. 1. A csővezetékek. A kompresszorokat a munkatérrel, illetve a légzsilippel a légvezeték köti össze, amely fontos eleme a pneumatikus berendezésnek. A légvezetékre vonatkozó előírások biztonsági szempontból megkövetelik, hogy körvezetéknek vagy kettős vezetéknek legyen kiépítve és megfelelő számú tolózárral legyen biztosítva, hogy esetleges csősérülések esetén a hibás csőszakaszok az üzem leállása nélkül lezárhatók legyer.ek. A gyakorlatban a csővezetékkel a legritkább esetben fordul elő üzemzavar. Tudomásom szerint a hazai alagutaknál egyetlen egyszer sem volt a kettős vezetékkel baj, úgy, hogy biztonsági szempontból teljesen megfelelőnek mondható a mai_ helyzet. A csővezetéknél kívánnivalók leginkább gazdaságossági szempontból vannak. A gazdaságosság ugyanis megköveteli, hogy lehetőleg kis átmérőjű, tehát olcsó csővezetékben, nagy mennyiségű levegőt kis sebességgel, azaz kevés súrlódó munkával szállítsunk. Tehát feladatunk azt a csőátmérőt megállapítani, amelynél a csővezetéknek és a súrlódó munkának költségei a legkisebbek. A csővezeték ára, a kis hosszúság miatt, nem játszik lényeges szerepet, mert a gyakorlatban alkalmazott 0—3atm-ig használatos 80, 100, 125 mm 0-ig terjedő kettős csővezeték hossza a legritkább esetben haladja meg a 300 fm-et, viszint a pneumatikus szerszámokhoz 7 atm nyomás mellett alkalmazott 25, 40, 50 mm 0-jű vezetéknél nem használatos a kettős vezeték. A költségek csökkentésére a nagyobb átmérőjű karimáscsövek tömítésénél egyszerű vastagabb papírlemezből kivágott gyűrűket használunk, amelyek a gyakorlat követelményeinek egészen jól megfelelnek, feltéve, hogy a szerelést kellő gonddal végzik. Ellenkező esetben már a karimák illesztésénél levegőveszteség mutatkozik. Ajánlatos továbbá a légvezetéket a földbe helyezni, ezáltal ugyan a fektetési költségek emelkednek valamivel, de a cső így kellő módon meg lesz'védve egyrészt a mechanikai sérülésektől, másrészt az időjárás viszontagságaitól (nagy meleg, nagy hideg). Természetesen nem szabad megfeledkezni a vízzsákról sem, ahonnan a csővezetékben kondenzálódó olaj és víz eltávolítható. Mindezekből láthatjuk, hogy a csővezeték ára nem jelentős; marad tehát a súrlódási munka, mint számításba jövő tényező. A legkedvezőbb súrlódási munka meghatározására induljunk ki abból, hogy valamely légvezeték elején p 2 nyomású és végén p x nyomásúra izothermikusan expandált levegő pneumatikus vésőket működtet. A vésők rendelkezésére állana p 0 kipuffogó nyomás mellett a levegő ideális politrópikus munkája.
