Vízügyi Közlemények, 1943 (25. évfolyam)
1-2. szám - III. Csukás Károly: Sűrített levegő alkalmazása a vízalatti alagútépítésben
sűrített levegő alkalmazása 115 és könnyű rugózás mellett. Igaz, hogy eleinte sok szelep- és rugótörés volt, de jól végzett javítások után e hibák csaknem teljesen megszűntek. Annak ellenére, hogy a gondos és körültekintő vizsgálatokkal felfedezett hiányosságokat sikerült kiküszöbölnünk és ezáltal nagymértékben megjavítani a levegő minőségét, kompresszoroknál rendszerint mégsem kerülhetjük el a tisztítóberendezések használatát. Ámbár igen nagyjelentőségű a fentiekben tárgyalt és ajánlott módosítások keresztülvitele, de az egy telepen alkalmazott igen sok típusú kompresszorok között mindig lesz olyan, amely nem javítható és így nem fog kifogástalan levegőt szolgáltatni. A kompresszort elhagyó sűrített levegő egyrészt olaj cseppeket , olajgőzöket és olajgázokat tartalmaz, másrészt hőmérséklete is olyan magas, hogy közvetlen emberi belélekzésre és tartózkodásra rendszerint alkalmatlan. A tisztítóberendezések éppen ezért: 1. az olajcseppek eltávolítására mech. olaj választóból, 2. az olajgőzök kondenzálására szolgáló hűtőből, amely egyúttal a levegő hűtésére is használható és 3. az esetleges olajgázok lekötésére alkalmas vegyi szűrőkből állanak. Az egyes berendezések között éles határt vonni nem lehet, mert a hűtő az olajgőzökre nézve már rendszerint olajválasztó is. Az olajcseppek leválasztására szolgáló berendezések nagyon különböző kivitelűek, de abban megegyeznek, hogy az áramló levegő útjába irányterelő lapokat helyeznek, ezáltal ütközés és sebességcsökkenés következik be, ennek következtében a levegőben lebegő olajcseppek elvesztik sebességüket és kicsapódnak. Nem szabad azonban szűk keresztmetszeteket beépíteni, mert akkor a nagysebességű levegőből az olaj nem válik ki. Az olajgőzök kondenzálására és a levegő hűtésére szolgáló hűtők rendszerint azonosak. A gyakorlatban kétféle hűtő terjedt el: az egy szerű csőkígyó és a hengerpalástba elhelyezett sárgaréz csövekből álló berendezés, amely aszerint, hogy a levegő a csövek között vagy a csövekben áramlik, alacsony, vagy magas nyomású hűtő. A csőnyalábból álló hűtők rendszerint ellenáramú kivitelben készülnek, mert ez lényegesen kisebb hűtőfelületet igényel, mint a párhuzamos áramú elrendezés. A tökéletes hűtés érdekében egyrészt szükséges, hogy a csőnyalábok jó hővezető fémből készüljenek (sárgaréz), lehetőleg kis átmérővel, hogy a bennük áramló sűrített levegő áthűtése minél tökéletesebb legyen, másrészt az áramlási sebességek lehetőleg nagyok legyenek, mivel ez jobb hőátadási tényezőt biztosít,ennek csupán a csőellenállás okozta nyomásesés szab határt. 8* 14. ábra. Egyszerű olajkiválasztó és liűtő.