Vízügyi Közlemények, 1943 (25. évfolyam)

1-2. szám - III. Csukás Károly: Sűrített levegő alkalmazása a vízalatti alagútépítésben

102 csukás károly látszik, hogy nem elegendő az általános orvosi vizsgálat, hanem legalább első ízben minden embert, aki sűrített levegőben akar dolgozni, alapos klinikai vizsgálatnak kellene alávetni. A szabályok ezt nem írják elő, éppen ezért szükség volna ennek megkövetelésére, tekintet nélkül arra, hogy ez kétségtelenül költségemelkedést jelent. Végeredményben a klinikai vizsgálat az OTI kórházaiban is el volna végezhető, mert hiszen a biztosítónak is érdeke, hogy lehetőleg ne forduljon elő elhárítható vagy megelőzhető megbetegedés. Komolyabb megbetegedések elkerülésére a pneumatikus munkából ki kell zárni az idősebb, a kövér és a magas vérnyomással bíró embereket. Általában a caisson-munkásnál fontos, hogy jó szíve, normális veséje és tüdeje legyen. Kétségtelen, hogy a caissonbetegségek számát főként úgy lehet csökkenteni, ha csak egészséges fiatal embereket választunk ki s szigorúan ragaszkodunk az egészségügyi előírásokhoz. A munkaidő szabályozása. A sűrített levegőben eltölthető munkaidőt hatósági előírások szabályozzák. A gyakorlatban azonban ezek betartása sokszor igen nagy nehézségekbe ütközik. Például: az alagutak építésénél a helyzet a következő: a talajrétegződések változása következtében egyszer kisebb, máskor nagyobb légnyomásra van szükség. A kisebb légnyomásban megfelel az előírt 8 órás munkaidő, a nagyobb légnyomásban azonban nem, mert ott 6 órás munkaidő van előírva. Ehhez járul, hogy nagyobb nyomás tartása rendszerint csak néhány napig szükséges. A legnagyobb nehézséget az okozza, hogy egy szakmányban sokszor húsz, vagy még több ember dolgozik. Azonban egyrészt húsz olyan új ember felvétele is nehéz, aki jól bírja a nyomást, még hozzá az embereknek mindjárt, átmenet nélkül, nagy nyomásba kell menniök, ami szintén a szabályokba ütközik, másrészt nem is akad olyan ember, aki csak néhány napi pneumatikus munkára vállalkoznék. Ilyenkor szokták alkalmazni szükségmegoldásképen a 4 vagy 6 órás munkaidőt 3 szakmányban, úgy, hogy 4 órai munka után 8 órai pihenés vagy 6 órai munka után 12 órai pihenés következik. Természetesen ez csak félmegoldás, mert végeredményben 24 órában mégis kb. 8 órát dolgoznak a munkások. Ez a körülmény nagyon hátrányos az emberekre nézve egyrészt, mert a pneumatikus munka amúgyis nagyon igénybe veszi a szervezetet s így könnyen kifáradnak és legyengülnek a munkások, ami fokozza a caissonbetegségre való hajlandóságot, másrészt csaknem teljesen oda vannak kötve a munkások a munkahelyhez. E hátrányok kiküszöbölése végül is oly módon történt, hogy a várható legnagyobb nyomás esetén előírt munkaidő nyert alkalmazást, azaz 4 szakmány 6 óránkinti váltással dolgozott. A vállalkozók a sok zsilipelést nem szeretik, mert az különösen kombinált zsilipeknél az anyag ki- és beszállítását nagy mértékben feltartja. Alagutaknál ez az eset csak kezdetben áll fenn, úgy, hogy az indulásnál lehet 8 órás munkaidőt alkalmazni és csak a kellő hossz elérése után áttérni a rövidebb munkaidőre, ami nagyon sok szempontból előnyösebb is.