Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - X. Magyar Kálmán: Csoportos és házi csatornázás és szennyvízkezelés

CSOPORTOS ÉS HÁZT CSATORNÁZÁS 91 Kísérleti eredmények alapján megállapított tájékoztató érték gyanánt közölhetjük, hogy mechanikai eljárással jól derített szennyvizet olyan vízfolyásba vezet hetünk be, amelynek vízhozama a szennyvízmennyiségnek legalábbis százszorosa. Ha a szennyvízmennyiséget személyenként és naponként átlagos értékben 100 literre vesszük fel és ha ebből az óramaximumot a házi derítőknél helyénvaló biztonsággal egy tizedrészben, vagyis 10 literben állapítjuk meg, úgy a fejenkéti másodpercenkénti vízmennyiség 10/3600. ami kerek értékben О'ООЗ litert ad. Л vízfolyás másodpercenkénti vízhozamának ennek a százszorosának, vagyis 0"3 liternek kell lennie minden személy után, az egész másodpercenkénti vízhozamnak pedig legalábbis annyiszor 0-3 liternek kell lenni, mint ahány személy után keletkező mechanikailag derített szennyvizet akarunk a vízfolyásba bevezetni. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem. hogy a felhasználandó vízfolyás mennyire van esetleg már más oldalról is igénybe véve, amire nézve a vízjogi hatósági szakértők adnak véleményt. A talajban való elszikkasztásnak az a feltétele, hogy megfelelő áteresztő laza talaj álljon rendelkezésre, mint amilyen a homok vagy kissé agyagos homok, és hogy a talajvíz a föld felszínétől elég mélyen, legalábbis Г5—2 m-re legyen. Ami az elszikkasztás kiviteli módját illeti, történhetik az szikkasztó kúttal, vagy a talajszint alatt bizonyos mélységben elhelyezett lyukacsos csőrendszerrel is. amely kiviteli módot talajszint alatti öntözésnek is szoktak nevezni. Azt a vízmennyiséget, melyet bizonyos talajminőség esetében elszikkaszthatunk, elsősorban a talaj átbocsátóképessége határozza meg. A talaj átbocsátóképességét egy koefficienssel, az úgynevezett átbocsátási tényezővel fejezhetjük ki. Az átbocsátási tényező értéke függ a talajt alkotó szemcsék nagyságától, alakjától és beágyazottságától is. Az átbocsátási tényező lényegében egy specifikus sebességet jelent és így a dimenziója m/sec. Az átbocsátási tényezőt esetről-esetre kísérletileg kell megállapítani. Tájékoztatásul megemlítjük, hogy az átbocsátási tényező értéke finom .szemcséjű homokra O'OOOl m/sec., durvaszemű homokra pedig 0-01 m/sec. körül van. Láthatjuk ebből, hogy mennyire függ ez a talaj szemnagyságától, minthogy a fenti két érték közül a nagyobbik a kisebbiknek éppen százszorosa. Hogy az átbocsátási tényező értéke és a talaj szemnagysága közötti összefüggésre is rávilágítsunk és így az átbocsátási tényezőt érzékelhetőbbé tegyük, megemlítjük a Házen-féle képletet, ami az átbocsátási tényezőt a talaj hatásos szemnagyságától függően a következőkép fejezi ki tiszta homokra: к = 1000 (0-7 + 0-031) d

2 w.jnnp. A képletben szereplő hatásos szemnagyságon azt a szemcseátmérőt kell érteni, amelynél kisebb átmérőjű szemcsék a talajban csak I0

0'„-nyi mennyiségben vannak. Mivel e képletben az átmérő a négyzeten szerepel, láthat juk, hogy az összefüggés az átbocsátási tényező és a szemnagyság között nem lineáris. A képletet egyszerűsíthetjük azáltal, hogy a víz hőmérsékletét 10 C°-nak vesszük fel, amikor is a zárójelben lévő tag értéke az egység, és a képlet egyszerűbb formája: к 1000 d- rnjnaj).