Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - X. Magyar Kálmán: Csoportos és házi csatornázás és szennyvízkezelés

86 MAG-YAR KÁLMÁN vannak, rendkívüli módon elszaporodnak és a rothadásra képes anyagokból táplálkozva, azokat elfogyasztják. Ezek a kis élőlények működésük közben bizonyos gáznemű anyagokat és pedig szénsavat, higrogént és főleg kénhidrogént, választanak ki, amelyek közül a kénhigdrogén okozza a rothadásban lévő anyag jellemző kellemetlen, nehéz bűzét. Ha e kis élőlények az összes rothadóképes anyagokat elfogyasztották, ami stagnáló szennyvíznél általában néhány' hét alatt következik be —, akkor a rothadás a kísérő jelenségével, vagyis a bűzös gázképződéssel együtt megszűnik, a szennyvíz tisztább, áttetszőbb lesz és ebben az állapotában változatlanul továbbra is megmarad. Ezt a bűzös rothadási folyamatot, mivel eközben, a kezdetben általában semleges kémhatású házi szennyvíz savanyúvá válik, amit a pH értékének a kezdeti 7-ről 6-ra vagy 5-re való leesökkenése mutat, savanyú rotliadásnak nevezik. Természetesen ez a most vázolt folyamat a rothasztó medence rendes üzemében ilyen teljes mértékben nem mehet végbe, mivel a rothasztó medencén a szennyvíz folytonosan keresztülfolyik, miközben abban, a medence méretezésétől függően csak bizonyos ideig tartózkodik, amely idő alatt a stagnáló állapotban létrejövő teljes kirothadásnak csak olyan fokát éri el, ami a szennyvíznek a rothasztó medence utáni további kezeléséhez éppen szükséges. A mechanikai derítőberendezések másik típusából, vagyis a friss vizes derítőből nálunk főképen a kettősterű rendszer van elterjedve, amelynél az ülepítőtér ugyanazon medencetestben a rothasztó tér fölött nyer elhelyezést. F> rendszernél a szennyvíz a medencetest felső részében kiképzett ülepítő térben mindössze annyi ideig — 1*4—2 óráig — tartózkodik, amennyi az úszó szennyeződések gyakorlatilag leülepíthető részének leülepedésére szükséges, és így a szennyvíz az úszó szennyeződésektől nagyrészben megtisztítva, de természetesen kolloid és oldott szennyeződéseivel együtt, még a rothadási folyamat kezdete előtt távozik a derítőből, vagyis a szennyvíz a derítőbe való belépés előtti friss állapotát a derítőből való kilépés után is változatlanul megtartja. A friss vizes derítő felső ülepítő részében kiválót t úszó szennyeződések a derítő alsó, úgynevezett rothasztó terébe süllyednek le, ahol bizonyos idő alatt kirothadnak. Ez a kirothadás azonban a rothasztó medencében lefolyó rothadástól teljesen eltérő folyamat, aminek oka az, hogy a friss vizes derítők mélysége még a kis teljesítményű berendezéseknél is több méter és így a kirothadási folyamat aránylag magas vízoszlopnyomás alatt megy végbe és ezek a mély rothasztó terek az egyszerű rothasztó medencében kifejlődő baktériumoktól eltérő erjesztő baktériumok kefejlődésére és elszaporodására adnak kedvező életlehetőségeket. A friss vizes derítők erjesztő baktériumai a szennyvízben lévő erjedésre képes anyagok elhasználása közben ugyancsak választanak ki gáznemű termékeket , amelyek azonban túlnyomóan methánból és szénsavból állanak, amely gázak mindegyike szagtalan s így ez az erjedési folyamat is szagtalan. Az erjedésnek ezt a formáját, a jellemző metángáz fejlődéséről methános vagy alkalikus erjedésnek nevezik. Az erjedésnek ennél a formájánál a kisebb mennyiségben keletkező kénhidrogént részben az iszap köti meg, részben mivel bizonyos mértékben vízben oldható, a rothasztó részből való kiválás és felemelkedés közben a víz nyeli el.