Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - IX. kendi Finály Lajos: A szennyvíztisztító berendezések építési és üzemi költségei

SZENNYVÍZTISZTÍTÓ BERENDEZÉSEK с) a derítő rendszere miatt mindenképen szükség van szivattyúzásra, bár a befogadó mély fekvése a természetes eséssel való levezetést megengedné (az átemelés költségei a derítő költségeibe beszámítandók). A házi kisderítő berendezések bizonyos nagyságig gyárilag előállítható és a helyszínére készen szállítható alkatrészekből létesíthetők. E nagysághatárnál árugrás jelentkezik, ami a szenny vízkérdés szempontjából idegen tényezőktől (szállítás, fuvardíj) is függ. A szennyvízderítő berendezéseket a tisztítás mértéke szempontjából három nagy csoportra szokás beosztani, amelyek között fokozat! különbségek vannak: I. fokozat: Szűrők, rácsok, hasonlók; II. fokozat: Ülepítő berendezések; III. fokozat: Biológiai vagy más teljes hatású berendezések. Ár tekintetében ezeket külön-külön kell elbírálni, de figyelemmel kell lenni arra is, hogy a magasabb fokozatú berendezés rendszerint az alacsonyabb fokozatokat is magában foglalja. Valamennyi szolgálhat házi vegyes szennyvizek, ipari szennyvizek, vagy ezek együttes tisztítására. A házi szennyvizek tisztítására szolgáló berendezéseket még a szerint is meg kell különböztetnünk, hogy csak klozet szennyvizek, vagy pedig egyéb (mosdó, mosogató, mosó stb.) házi szennyvizek tisztítására is szolgáinak-e. A házi vegyes szennyvizek tisztítására szolgáló berendezéseknél figyelemmel kell lennünk arra, hogy a csatlakozó lakosság fejenkint és naponkint mekkora vízfogyasztással, illetőleg szennyvízmennyiséggel számítandó. Régebben általában fejenkint és naponkint 100 liter szennyvízmennyiséget vettek alapul. Üjabban Németországban már 150 liter az általános előírás. Másutt ettől eltérő számokat is találunk. A hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy a 100 literes átlag a vízvezetékkel, illetőleg csatornázással ellátott városok egész területére vonatkoztatva felel csak meg, ahol tehát a számításba vett lakosság egy része nemcsak fürdőszoba nélküli, hanem még vízöblítéses árnyékszékkel sem ellátott lakásokban lakik, sőt esetleg a ház vízellátását csupán az udvaron lévő közkút szolgáltatja. Modern lakóház fajlagos vízfogyasztása, illetőleg szenny vízmennyisége, általában 150—200 1 között szokott lenni, ami üdülőkben, kórházakban ennél is nagyobbra emelkedhetik. Az egyik Balaton 7tielletti üdülőben végzett gondos mérések 200 liter fajlagos szennyvízmennyiséget adtak eredményül. Egyik legnagyobb tüdőszanatóriumunkban a fejenkinti napi szennyvízmennyiség állandóan 300—400 liter között ingadozik. Egyik előkelő üdülőben, ahol szokatlanul nagy fürdőkádakat építettek, a fajlagos szennyvízmennyiség az 1000 litert is elérte. Ami egyes városaink szennyvízmennyiségét illeti, tudjuk, hogy Budapesten 220—250 liter között van az átlagos vízfogyasztás, amiben az ipartelepek vízfogyasztása is benne van. A csatornázáson át lefolyó vízmennyiség valószínűleg hasonló értékű, bár több nagyobb ipartelepünk részben vagy egészben saját vízművéből látja el magát vízzel, amely víznek egy része bizonyára a közcsatornázásba kerül. Pécsett a csatornázott terület lakosságára számított átlagos fajlagos szennyvízmennyiség 135 liter körül van. Ebben a számban azonban a bőrgyár mintegy 25 literrel szerepel, e nélkül számítva tehát a fajlagos szennyvízmennyiség 110 liter volna. Egerből kapott adat szerint az ottani fajlagos szennyvízmennyiség 300 liter körül számítandó.