Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - VIII. Hidvéghy László: A szennyvíztisztítás gép berendezései

72 HIDVÉGHY LÁSZLÓ Általánosságban vizsgálva a kérdést, előrebocsájtható, hogy a gépészeti tudományoknak alig van olyan ága, mely a szennyvíz-, vagy iszapkezeléssel, az iszapgáz hasznosításával valamiképen kapcsolatban ne volna. A szennyvíztisztító telepek üzemével kapcsolatban a legkülönbözőbb hidraulikai, hőtani, mechanikai és elektrotechnikai feladatok merülnek föl lépten nyomon. Minden szennyvíztisztítási, ill. átemelési eljárást megelőz az ú. n. előzetes tisztítás: t. i. a homokfogó és szűrőrács, így nagyobb teljesítményű telepeken a legelső gépi berendezést a szennyvíz rendesen a homokfogóknál, vagy a szűrőrácsoknál éri el. Homokfogóknál, nagyobb mennyiségek esetén, a lerakódott anyag eltávolítása általában markolóval, hosszú, keskeny homokfogóknál mozgó hídszerkezetre szerelt körforgó szivattyúval, függőleges átfolyású, mély homokfogóknál körforgó, vagy mammutszivattyúval történik. Amennyiben fontos, hogy szerves anyagoktól mentes tiszta homokot nyerjenek, homokmosóberendezésen keresztül bocsájtják az anyagot. Előfordul, hogy kis mélységű homokfogónál a kiemelésre és mosásra egy munkamenetben ugyanezt a megfelelően kiképzett szerkezetet használják. Rácsok tisztítása a húszas évekig majdnem kizárólag kézi erővel történt. Ma azonban nemcsak a nagyteljesítményű telepek, de a közepes, sőt gyakran az egész kis szennyvíztisztítótelepeken is legtöbbször gépi tisztítószerkezettel bíró, önműködő üzemű rácsokat és ritkább esetben egyéb különleges szűrőszerkezeteket találunk. Az utóbbiaknak egyik jellemző példája az ú. n. Riensch-kerék. Megoldásuk olyan, hogy vagy maga a végtelen szalagként kiképzett rács, ill. szűrőfelület, vagy álló rács esetén a fölfelé mozgó tisztítószerkezet — fésű, tisztítókocsi, kefeszerkezet — emeli ki a szűrőfelületre, rácsra lerakódott szennyeződéseket. Az első megoldást drága üzeme, nagy elhasználódása miatt újabban már nem igen alkalmazzák. Önműködő, szakaszos üzemű rácsoknál a rács elszennyeződése következtében föllépő vízszintváltozás használható fel a tisztítószerkezet be-, ill. kikapcsolására. Megemlítem, hogy az egész sűrű 1 —2 mm szabadnyílással bíró finomabb szűrőszerkezetek helyett — egyes különleges esetektől eltekintve — sokkal célszerűbb, amennyiben megfelelő hely áll rendelkezésre, rövid ideig, 10—30 percig tartó ülepítést alkalmazni. A szűrőberendezéseknek hátrányos tulajdonságaik mellett (drága üzem, erős elhasználódás, túlterhelés esetén üzemzavar) tagadhatatlan előnyük, az ülepítéssel szemben a kis helyszükséglet. Szűrőrácsok helyett főleg az Egyesült Államokban mindinkább tért hódítanak a rác.sKzemétaprító-berendezések, melyek a rajtuk átfolyó szennyvízben levő különböző szennyeződéseket olyan nagyságúra aprítják, hogy a további szennyvíz, illetve iszap kezelésnél üzemzavart ne okozzanak. A szennyvízből eltávolított homok és rácsszemét kisebb távolságra történő szállítására, illetőleg fölemelésére a legkülönbözőbb szállító szerkezeteket alkalmazzák: apróbb szemű anyagok esetén csigaszállítókat, serleges felvonókat, durvább, vagy szálas szennyeződéseket (textilhulladékok, rongyok) tartalmazó anyagoknál pedig gumi szállítószalagot és a légnyomással működő szállítóberendezések különböző fajtáit egyaránt megtaláljuk. Gyakorlati tapasztalatok szerint a két utóbbi szállítási mód nyújtja a legnagyobb üzembiztonságot. Ezzel elérkeztünk a szennyvízkezelés azon szakaszához, mely leggyakrabban igényel gépi berendezést: ez a szennyvíz és iszap átemelése, szivattyúzása. A szennyvíz tisztításához, vagy

7 befogadóba juttatásához szükséges vízoszlopmagasság