Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - VI. Gálhidy László: A szennyvíz mechanikai tisztítása

56 GÁLHIDY LÁSZLÓ A friss iszap betáplálásánál a rothasztókból kiszoruló iszapvizet legtöbbször az ülepítőmedencékbe vezetik vissza. A kirothadt iszapot hetenként szokták leereszteni víztúlnyomás segélyével. A fejlődő gáz mennyisége napi 8 és 20 liter között mozog, a csatornát használó személyenként. Az Emscher-kutakból származó gáznak mintegy négyötöde, a különálló rothasztótartályok gázának kétharmada nagyértékű methán, a maradék javarészt széndioxid. A rothasztótér fűtésre felhasználtan felül maradó gáz kitűnően értékesíthető akár mint a telep motorjainak hajtóereje, akár, mint pótlás a városi gázhálózatba, sőt újabban sűrítve, mint gépjárművek üzemanyaga. A kirothadt iszap az iszapszárítóágyakra kerül. Ezek alagcsövezett kavicságyas medencék, jobb kivitelnél beton oldalfalakkal. Sok helyen a száraz iszapot tőzeggel és mésszel keverik, zsákolják és műtrágyaként értékesítik. Sikerrel kísérleteznek azzal is, hogy az iszapot kiszárítás nélkül, folyékony állapotban vigyék a földekre. A rendszer kiválasztását illetőleg megállapíthatjuk, hogy Emscher-kutakat ma ott építünk, ahol nincs meg a kellő ellenőrzés lehetősége, tehát kisvárosokban, feltéve, hogy a talajviszonyok jók és talajvíz nem áll magasan. Nagyobb városkban, vagy ahol a talajviszonyok rosszak, a lapos ülepítők különálló rothasztómedencékkel lényegesen olcsóbban építhetők.