Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - VI. Gálhidy László: A szennyvíz mechanikai tisztítása

A SZENNYVÍZ MECHANIKAI TISZTÍTÁSA 47 lefolyó szennyvízmennyiség növekedésével arányosan nő, hajnalban tehát alacsony és a kora délutáni órákban a legnagyobb. A város és az innen származó szennyvíz ismeretében beszélhetünk a szennyvíztisztítás módszereiről. Mint láttuk, a szennyeződés alapjában kétféle: ülepíthető és ülepedésre nem hajlamos. A szennyvíztisztítás módszerei ennek megfelelően kétfelé válnak. Az ülepíthető szennyezések eltávolítására szolgál az úgynevezett mechanikai szennyvíztisztítás, viszont az oldott szennyezések káros hatásait a biológiai szennyvíztisztítás szünteti meg. Egyet jól jegyezzünk meg! Az oldott szennyezésekhez mindazideig nem férhetünk hozzá, míg a lebegő alkatrészeket el nem távolítottuk. A mechanikai tisztítás tehát mindig megelőzi a biológiait és minél tökéletesebb az előbbi, annál olcsóbban valósítható meg az utóbbi. A mechanikai tisztítás néha szerepel önállóan — például nagy folyók mentén, ahol a biológiai tisztítás feladatát a folyó teljesíti — a biológiai tisztítás előtt azonban mindig ott találjuk a mechanikai tisztítást is. A mechanikai tisztítás módszerei a szűrés és az ülepítés. A szűrés alapelve egyszerű. Ha egy vízfolyásba egy meghatározott pálcatávolságú rácsot állítunk, vagy egy perforált lemezt teszünk, akkor ezen a pálcatávolságnál, illetve a perforáció méreténél nagyobb méretű tisztátalanságok fennakadnak. A szűrőt állandóan tisztítanunk kell, mert különben eldugul. Itt mindjárt megjegyzem, hogy ez a tisztítás annál nehézkesebb, minél kisebb a szűrő hézagköze, éppen ezért a nyílások szűkítésével a végtelenségig nem mehetünk. A rácstisztító szerkezetek gépészeti megoldásait egy másik közlemény ismerteti, itt csak a legfontosabb tervezési szempontokat említem meg. A tisztítószerkezet, vagy bizonyos meghatározott duzzadás esetén lépjen működésbe, vagy ha állandóan működik, a szűrőfelületet legalább б percenként tisztítsa le. A tisztítószerkezet legyen rugalmas, hogy a rácsrudak közé szoruló kemény tárgyak ne idézhessenek elő géptörést. Végül tegye lehetővé a szerkezet a letisztított rácsszemét könnyű összegyűjtését és eltávolítását. A szűrőket, ha a nyílások szélessége centiméterrendű — a használatos méret 3-tól 10 cm-ig —, durva rácsoknak, ha milliméterrendű — körülbelül 2 mm az alsó határ —, finom szűrőknek nevezzük. A finom szűrő előtt, ennek tehermentesítése céljából, mindig ott találjuk a durva rácsot, a szűrés tehát ilyenkor két lépcsőben történik. Szűréssel, mint ezt a legjobb finom szűrőkön tett vizsgálatok igazolják, az összes üllepíthető szennyezéseknek alig 1/

3-a távolítható el, tehát szűrés önálló szennyvíztisztítási módként csak nagyritkán, inkább csak a nagy folyók mentén települt városok esetében szerepelhet. A biológiai tisztítóberendezések előtt megkívánt tisztítási fokot vele elérni nem lehet. A rácson összegyűlt szemét kezelésére a bűdapesti rácsiszapgázosító ismertetése kapcsán fogunk példát hallani. Az ülepítés módszere azon a fizikai megfigyelésen alapszik, hogy csak a mozgásban lévő víz képes saját fajsúlyától eltérő részecskéket lebegésben tartani. Krey képlete* szerint a lebegésbentartáshoz szükséges vízsebesség nő a hordalékszemek átmérőjével és fajsúlykülönbséggel és csökken a vízfolyás mélységével, * Krey szerint az iszap.szom lebegésben marad, ha a viz sebessógo nagyobb, mint a (X I ll 82 V = _- \d(y—i)\ ' képletből kiadódó érték. A képletben „v" a vízsebesség „у" a vízre vonatkoztatott fajsúlya, d az iszap.szem átmérője, H a vízmélység.