Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)
1-2. szám - III. Tomcsik József dr.: A csatornázás és szennyvízkezelés közegészségügyi jelentősége
22 DK . TOMCS1K JÓZSEF csatornázatlan városrészekben, ahol a vízelvezetés is csak a főbb sugárutak mentén van megoldva. Legnagyobb a tífuszmegbetegedés arányszáma a várost övező telepeken, ahol a lakásviszonyok, a kutak, árnyékszékek nem jobbak, mint a falvakban, a sűrűbb település és a nagy város közelsége azonban epidemiológiai szempontból sokkal rosszabbá teszi a helyzetüket, a falvakhoz viszonyítva. Szegedi megfigyelésünket többé-kevésbbé megerősítette Károssá— Pfeiffer és Réthy debreceni közlése is, akik szerint 1936-ban a vízvezetékkel és csatornázással ellátott Belsőségben 12'3, a Kertség és Telepeken 20, a tanyaterületen 12 7 volt a 10.000 lakosra számított tífusz morbiditási arányszám. A tífusz járványtanának bonyolult voltát ismerve nem állítjuk határozottsággal, hogy a fenti két példában határozott correlatio van a csatornázás és a tífuszmegbetegedési arányszám alakulása között, hiszen erre a szociális helyzetnek és az életmódnak is befolyása lehet. Kétségtelen azonban, hogy a városok mind sűrűbbé váló településében a vízelvezetés és csatornázás tökéletes megoldása a legfontosabb faktor abban, hogy az enteralis fertőző betegségek fokozatos emelkedés helyett fokozatosan csökkennek. Hazánk visszamaradottsága a vízvezetéképítés és csatornázás terén és még mindig magas tífuszmegbetegedés-arányszámunk sürgőssé tette a leggyorsabban eredményre vezető járványügyi eljárás bevezetését. Ezért rendelte el Egészségügyi Kormányzatmik a kötelező tífuszelleni védőoltásokat. Ennek alakulását csak néhány számmal illusztráljuk. Az Országos Közegészségügyi Litézet 1934 előtt összesen 75.000 adag tífusz oltóanyagot adott ki. 1937-től kezdve évente több mint 400.000, 1940-től kezdve pedig évi fél milliót meghaladó ember részére szolgáltat ki oltóanyagot a hatósági orvosok számára. Az eredmény máris kézzelfogható. A 10.000 lakosra számított évi tífusz megbetegedési arányszám 1935 előtt 100-at meghaladott (1932-ben 257'6 volt); ezzel szemben 1940-ben már 40-re csökkent le. Szeged városában Sajó még a kötelező rendelet előtt, 1937-ben példátlan nagyszámú védőoltást végeztetett el. Azóta ennek a városnak a tífusz megbetegedési arányszáma oly mérvben csökkent, hogy a városok utolsó helyéről az elsőre jutott. A védőoltás, tífusz esetében, szükségintézkedés. Gyökeres és végleges megoldást nem jelenthet. Hazai fontos enteralis fertőző betegségeink sorában van olyan is, mint a vérhas, amely jelentőségében a tífuszt megközelíti és amely ellen hatásos védőoltásunk nincs. Ezért az epidemiológus-orvos szemüvegén át nézve is múlhatatlanul kell, hogy kövesse városaink fejlődését a vízvezeték és csatornázás kérdésének tökéletes megoldása. A higiénikus orvos feladata, hogy a kérdés közegészségügyi jelentőségére rámutasson, az egészségügyi mérnöké, hogy a mindenféle szempontból megfelelő kivitelt biztosítsa. Ma Magyarországon az egészségügyi mérnök fogalma még kevéssé ismert. Az orvos és mérnök fokozódó együttműködése biztosítja azt, hogy a mérnöki tudománynak ez az ága hazánkban is elérje a méltó fejlődést.
