Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)
1-2. szám - XVI. vitéz Becske Kálmán: Budapest és környékének csatornázása
BUDAPEST ÉS KÖBNYÉKÉNEK CSATORNÁZÁSA 187 Az 1890-es évek előtti időkről nem beszélhetünk egységes csatornázásról, hisz akkor még általános csatornázási tervezet nem volt. Az egyes, egymástól független gyűjtők külön-külön kitorkolással, tisztítás nélkül vezették be a szenny- és csapadékvizeket a Dunába. A város fejlődésével párhuzamosan ezeket a gyűjtőket állandóan hosszabbították, de hamar bekövetkezett az az állapot, hogy ezeknek a gyűjtőknek továbbfejlesztése a nem megfelelő mélység, esés, valamint az elégtelenné vált levezetőképesség következtében nem volt lehetséges. Űj csatornamű megépítésére tehát égetően szükség volt, mely hosszadalmas tárgyalások és az eszmei tervek egész sora után Reitter Ferenc, a Közmunka Tanács műszaki igazgatójának elgondolása alapján 1891. és 1906. között épült meg. Ez a csatornarendszer a Hungária-kőrúton belüli területeket a Dráva-utca és Aréna-, úttól északra fekvő területek kivételével, valamint Kőbányát és környékét ölelte magába. A dunaparti, nagykörúti és az ezek összetorkolását követő közös főgyűjtő a mély zóna szenny- és csapadékvizeit vezeti az összekötő vasúti híd alatt lévő központi szivattyútelepre. A kőbánjai és a magasanfekvő főgyűjtő a magas-zóna csapadékvizeit mindenkor átemelés nélkül, gravitációs úton a Haller-utcánál torkoltat ja a Dunába, a szennyvizeket pedig négyszeres hígításig egy összekötő csatorna a közös főgyűjtőbe vezeti. A csatornarendszer megépítésével megszűntek a pesti oldalon az addigi szabad kitorkolások ós a szennyvizek fenti területről a Központi szivattyútelep közvetítésével jutottak a Dunába. A főváros fejlődése azonban sokkal rohamosabb volt, mint amilyenre a tervezet elkészítésekor számítottak. Az 1870-es években a lakosság száma 200.000 volt és Reitter Ferenc az előző évek statisztikai adatainak alapján azt következtette, hogy 1973-ban a lakosság száma 500.000-re fog emelkedni. A tervezet ennek alapulvétele mellett készült el. A székesfőváros fejlődésének üteme, mint most már látjuk, íelülmúlta ezeket a számításokat és csakhamar beépítésre kerültek olyan területek is, melyekkel ez a tervezet nem számolt. Ezeket a területeket rákapcsolták a meglévő hálózatra. Ez a körülmény bizonyos csatornaszakaszokban záporok alkalmával túlterhelést okozott és a külső városrészek csatornázása a meglévő hálózatra támaszkodva már nem volt megoldható. így született meg 1916-ban a balpart általános csatornázási tervezete, mely több változtatáson ment keresztül, míg 1927-ben a Rákosvölgyi főgyűjtő alsó szakaszán az építkezés megkezdődött. Ennek a rendszernek két főgyűjtője a Rákosvölgyi főgyűjtő és Róbert Károly körút—Mexikói-úti főgyűjtő Budapest északkeleti részének szenny- ós csapadékvizeit vezeti le a Magdolnavárosi szivattyútelepre, ahol azok megfelelő tisztítás után a Duna sodrába jutnak. Eddig megépült a Rákosvölgyi főgj'üjtő alsó szakasza a Szugló-utcáig, valamint a Róbert Károly-körúti—Mexikói-úti főgyűjtőnek Béke-utca—Thököly-út közötti része. A Magdolnavárosi szivattyútelep és a hozzátartozó gyűjtők méretezésénél figyelemmel voltunk a környék csatornahálózatának bekapcsolására is.