Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - XV. Szabó János: A székesfőváros csatornázási viszonyai

A SZÉKESFŐVÁROS CSATORNÁZÁSI VISZONYAI 181 szobaszáma, az egészségügyi berendezések száma, a beépített terület, stb. Célszerű lenne, ha e tekintetben a Magyar Városok Országos Szövetsége racionális egységet teremtene. Józanul meg kell állapítani, hogy ma amikor a városi háztulajdon jövedelmezősége és teherbírása annyira alacsony fokon áll, — pénzügyileg az ingatlanokra alapított közmű létesítése nem egyszerű. Ehhez járul még, hogy vidéki városainkban igen sok a kis egylakásos ház; az utcák túlságosan elnyújtottak, a közmű-létesítés költsége tehát egy-egy lakást aránytalanul magas mértékben terhelne. Németországi statisztika szerint például az utca közepén fekvő csatorna mindkét oldalán 20 m csatornahosszúságra nagyvárosokban 16, közepes nagyságú városban 12, kis városban 8 lakás számítható. Magyar kisvárosokban a helyzet még a legkisebb német értéknél is kedvezőtlenebb. Az 1936. évi adatok szerint a Németország régi határai között élő 68 millió lakos közül 35 millió városban élt, ahol a lakosszám 5.000-nél nagyobb volt. E 35 millió városi lakos közül 28 millió élt csatornázott területen. Különösen az első háborút követő években csatornáztak több kis várost. A csatornázást olyan mértékben és olyan tervek alapján valósították meg, hogy a csatornaépítés és annak üzemköltségei nem róttak több pénzügyi terhet a lakosságra, mint amibe évenként a régi pöcegödrös állapottal járó tisztítás, iszapfuvarozás stb. került. Ilyen elgondolással egy-egy kisvárosban a lakosságot fejenként és évenként a csatorrázás költségeiből 4—6 M között ingadozó összeg terhelte. De ez a teher a régi közegészség-ellenes állapot mellett sem volt kevesebb. A csatornázási kérdések Németországban az első világháború után azért nyomultak előtérbe, mert országos statisztika szerint a háborúban legyöngült lakosság ellen álló-képessége annyira hanyatlott, hogy a fertőzőbetegségek száma a háború előttihez képest 40°/

0-kal növekedett. A csatornázás bevezetése a fertőzési lehetőségek csökkentésére alkalmas. Geissler professzor a Gesundheits Ingenieur 1928. évi 33. füzetében cikket közölt, melyben adatokkal bizonyította, hogy 1925-ben Németországban a betegségek folytán a nemzetet 3 milliárd márka értékű veszteség érte. Ilyen adatokból az következik, hogyha a csatorrázás nem is olyan üzem, amely közvetlenül hasznosítható értékeket termel, mégis olyan városegészségügyi tényezőnek tekintendő, mely a jelentős értékek megsemmisülésének megakadályozásában igen fontos tényező. A csatornázás megvalósításának közvetve az is egyik pénzügyi terhe, hogy az vízvezeték nélkül nem képzelhető el. Sűrűn lakott városrészben mindenesetre célszerű a kettőt együttesen végrehajtani, mert több lakásos épületben a falbontások kevesebb költséggel járnak. A vízvezeték és csatornázás tervezését azonban nem lenne okszerű közös tervpályázaton vagy közös megbízással kiadni. Ma már a két mérnöki szakterület annyira specializálódott, hogy alkalmat kell adni külön-külön is mindkét ágazatban a legjobb tervezet érvényesít ét érc. Minden csatorrázásrál a legfontosabb, hogy először is szakszerű, általános, jol átgondolt terv álljon rendelkezésre: a jó terv legyen valószerűen elkészített