Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - XV. Szabó János: A székesfőváros csatornázási viszonyai

A SZÉKESFŐVÁROS CSATORNÁZÁSI VISZONYÁT. Irta : SZABÓ JÁNOS. Hazánkban Budapesten van a legnagyobb csatornahálózat. A székesfőváros ezt a hálózatot állandóan fejleszti, tehát a legnagyobb csatornaépíttető. A csatornahálózat jelenleg 765 km közcsatornából és 113 km magánosok által ideiglenes jelleggel épített magáncsatornából áll, a hálózat hosszúsága tehát összesen 868 km. A hálózatot a főváros a mindenkori fejlődés által kívánt mértékben, de természetszerűen mindig mérlegelve a pénzügyi lehetőségeket is, évenként több km hosszúságban bővíti. Eyen nagyarányú csatornaépítési tevékenységből önként következik, hogy a fővárosban áll a legtöbb tapasztalat ezen a műszaki szakterületen rendelkezésre. A fővárosi tapasztalatok a vidéki magyar városok részére is hasznosíthatók. Alig van olyan mérnöki tevékenység, amelyben a már meglévő alkotások tanulmányozása újabb tervek elkészítése előtt olyan termékeny lenne, mint éppen a csatornázás. E téren ugyanis nem tisztán az elméleti tudás, hanem — az egyes választandó módszereket illetőleg — a gyakorlati tapasztalat is nagymértékben döntő tényezőül szolgálhat. A csatornázás nem egyetlen mérnöki szaktevékenységi ágazatot ölel csupán fel, hanem azt lehetne mondani, hogy az a mérnöki, gépészmérnöki és vegyészmérnöki tevékenységnek valami szintetikus keveréke. Mérnöki, mert a csatornázás magában véve mélyépítés; gépészmérnöki, mert sok hidraulikai kérdést old meg és gépészeti berendezéseket is magában foglal, végül vegyészmérnöki, mert a szennyvíz vizsgálata, az iszap-erjesztési folyamatok ellenőrzése, stb. már a vegyészet körébe vág. A többféle mérnöki szakismeret mellett a jó szennyvíz-technikusnak kellő gyakorlattal is kell rendelkeznie. Különben nem tudja a megfelelő módszert kiválasztani és a szakirodalom által állandóan felvetett kérdéseket helyesen megítélni. Némi túlzással azt lehet mondani, hogy valamely város szennyvíz technikájában és csatornázásának megoldásában nincs két teljesen azonos helyzet. Ezért a helyi viszonyok mérlegelése mindig fontos tényező. Európában csatornázási szakkérdésekben az angol és a német szempontok érvényesültek. Mi magyarok e téren inkább Németországot követtük már csak azért is, mert a németek a csatornázási berendezéseknél a méretezést illetőleg a „szükséges és elegendő" takarékossági elvet tartják szem előtt. Ezzel szemben az angol szenny víz-technikában a gazdag, sok pénzű ember kényesebb igényei jutnak kifejezésre. A német ülepítő-medencék például csupán iy

2 óra átfolyási idővel -épülnek, míg az angliai medencékben a 12 óra sem ritka. Bizonyos, hogy az angol álláspontnak előnyei vannak, például a tökéletes ülepítés, a szennyvíz nagy tárolási lehetősége folytán, a különböző napszakokban érkező vizek jó összekeveredése,