Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - XIII. Szilágyi Gyula: A szennyvíz mezőgazdasági hasznosítása

A SZENNYVÍZ MEZŐGAZDASÁGI HASZNOSÍTÁSA 139 tehát az olcsóbbnak tetsző, egyszerűbb üzemű mesterséges tisztítás felé hajlottak. Mindezek azt eredményezték, hogy a szennyvízöntözések terén hanyatlás korszaka következett be, amely 1910-től 1933-ig, a nemzeti szocializmus uralomra jutásáig tartott. Ez idő alatt Németországban új szenny vízöntöző telep alig létesült. A szennyvízöntözésnek azonban volt néhány lelkes híve, akik nem szűntek meg hangoztatni a mezőgazdasági hasznosítás előnyeit és szükségességét. A csatornázások és az iparosodás fejlődésével pedig a szennyvíztisztítás módszereinek fejlődése dacára is a vízfolyásoknak fokozatos nagymértékű elszennyeződése következett be. Ennek káros hatása a folyamhalászat, az általános egészségügy terén, valamint ivóvíz beszerzések, állatitatások, jégbeszerzés tekintetében és nem utolsó sorban a vízisportnál és a kies, üdítő természeti tájak tönkretételében jelentkezett. A sűrű lakosságú ipari vidékeken, különösen a Ruhr, az Emscher, a Lippe és a szomszédos vízgyűjtőkön társulatok, szövetkezetek alakultak azzal a céllal, hogy az ivóvíz és a szennyvíz kérdését megoldják és a vízfolyásokat tisztán tartsák. A vízfolyások nagymértékű elszennyezése a közfigyelmet lassankint ismét a szennyvízöntözés felé terelte. Időközben a szenny vízöntözések kivitele és üzeme is nagy fejlődésen és átalakuláson ment keresztül. Legfontosabb volt a szennyvízértékesítő társulatok alakítása. Ezzel elérték azt, hogy a városnak nem kellett megvásárolni az öntözendő területet, hanem az érdekelt földbirtokosokból alakult társulat átvette a város teljes szennyvizét és úgy rendezkedett be, hogy a szennyvizet az év minden szakában felhasználja. Korábban az volt az általános hiedelem és gyakorlat, hogy a mezőgazdaság a szennyvizet csak bizonyos időszakban képes felhasználni, míg télen és nyáron, az aratás idején, csak teher a számára. Az újabb gyakorlat bebizonyította, hogy ez a felfogás téves, mert a rét- ós legelőöntözések előtérbe állításával és a téli elárasztásos területek tervszerű beiktatásával, amely területeken a nyári időszakban szennyvízöntözés nélkül kapásnövényeket és főzelékféléket termesztenek, a szennyvizet az év minden szakában hasznosítani tudják. Az első olyan társulat, amely egy város teljes szennyvizének egész éven át bármely időben való átvételére kötelezettséget vállalt, a 10.000 lakosú Dülmen westfaliai város mellett alakult 1913-ban és ennek mintájára több meglévő öntözőtelepet fejlesztettek ki ilyen módon. Ezáltal elérték azt, hogy a városnak nem kellett drága pénzen nagy területet megszerezni, tehát a szennyvízöntözésre való berendezkedés gazdaságossá vált, továbbá az öntözést nagy területre terjesztették ki és így a korábbi hátrányokat sikerült kiküszöbölni. A mezőgazdasági hasznosítás érdekében sikerült 1924-ben a porosz vízjogi törvényt pótlólag kiegészíteni egy olyan ponttal, amely szerint a városi szennyvizek értékesítésére a mezőgazdasági termelés előmozdítása érdekében vízitársulatok alakíthatók. Ugyanekkor a szenny vízöntözés hívei minden módon — nagytekintélyű egyesületek és állami kísérleti intézetek felhasználásával — igyekeztek bebizonyítani és széles körben terjeszteni a tételt: megfelelő talajviszonyok mellett a szennyvíz mezőgazdasági hasznosítása egyúttal a legjobb tisztítási eljárás is. Miután a szenny vízöntözés átesett a kezdet nehézségein, kiküszöbölték a velejáró szembeszökő kellemetlenségeket, példákat mutattak vízitársulatok szervezése útján való gazdaságos megvalósítására és üzemére, és bebizonyították, hogy a szennyvízöntözés ideális tisztítási mód, a mezőgazdasági hasznosítás fejlődésének