Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)
1-2. szám - XII. Maucha Rezső dr.: A szennyvíz és a vízfolyások
A SZENNYVÍZ ÉS A VÍZFOLYÁSOK 131 Minthogy a víz oxigéntartalmának koncentrációja arányos a telítési fokkal, írhatjuk, hogy 0 2 — öt, ahol cí állandó szám. Ha ezt behelyettesítjük, úgy a biokémiai oxigénigény, mint az oxigéntermelés napi értékét kifejező fenti képletekbe, a következő kifejezésekhez jutunk: 1. 60 . 1440 . qk' д г és 2. — 4-9.60. 1440 . Qk" öt 24 Ha e két mennyiséget egymással egyenlővé tesszük, akkor a stationar-állapot feltételeinek elég van téve, mert stationar-állapotnál az oxigénfogyasztás és oxigéntermelés értékének egyenlő idők alatt azonosnak kell lennie. Az oxigéntartalomnak az ingázó egyensúly folytán beálló kilengéseit azonban még nem vettük ekkor figyelembe. Hogy ezt is számításba vehessük, jóval kisebb oxigéntermeléssel kell számolnunk, továbbá figyelemmel kell lenni arra is, hogy a víz oxigéntartalma a napi ciklusban ne süllyedjen a r = 50% telítési fok alá. Ha tehát a 2. sz. képletben г helyébe 50-et helyettesítünk, megkapjuk e legalsó határnál az oxigéntermelés értékét. Ha ezt kivonjuk a 2. sz. képletből, a különbség azt az oxigéntermelést adja, amelyet a befogadó megterhelésénél számításba vehetünk, mert ha ennél nagyobb oxigéntermeléssel számolunk, akkor már fennáll az anaerob rothadás esetleges bekövetkezésének veszélye. írhatjuk tehát hogy 60 . 1440 . qk' Sr = f 4 4 9 . 60 . 1440. Qk" 8 (x — 50) miből : q — 2 25 . Q~ ^^ 5— (9) к? T Ezen egyenlőség levezetésénél kizárólag csak a producensek oxigéntermelésére voltunk figyelemmel, mert a levegőből való oxigénfelvételt teljesen figyelmen kívül hagytuk. Mondhatná tehát valaki, hogy éppen az ellenkező hibába estünk, mint Mahr, aki viszont főleg a levegőből való oxigénfelvételre alapította számításait. Erre a következő választ adjuk: Kifejtettük már, hogy az öntisztulási folyamat leglényegesebb tényezői akkor, ha rothadóképes szennyező anyagokról van szó, a vízben élő lények élettani folyamatai. Ezek hatása a legtöbb esetben a víztükörnél lényegesen nagyobb felületen érvényesül, amely felület a megterhelés fokozódásával rohamosan növekedik. A levegőből való oxigénfelvétel legfeljebb a folyók sellőkkel és vízesésekkel tarkított, szegényflórájú és faunájú legfelső szakaszain játszik nagy szerepet. Az ilyen befogadók vízhozama azonban rendszerint még olyan csekély, hogy azokba nagyobbmennyiségű szennyvíz tisztítatlan állapotban való levezetése amúgy sem kívánatos. A levegőből való oxigénfelvétel sok rendkívül változó természetű tényezőtől függ, annak előre való kiszámítására alkalmas általános érvényű formulákat ma még nem sikerült levezetni. Ezért nem tudjuk azt számításba venni. Végül azáltal, hogy a levegőből felvett oxigénmennyiséget számításainknál elhanyagoltuk, tulajdonképen egy biztonsági tényezőt vezettünk be, mert ezzel a befogadók megterhelhetőségét kétségkívül súlyosabb feltételekhez kötöttük. 9»
