Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - XII. Maucha Rezső dr.: A szennyvíz és a vízfolyások

108 DR. MAXJCHA REZSŐ másrészt térfogatukhoz viszonyított felületük növekszik meg lényegesen, ami a rothasztó baktériumok tevékenységét segíti elő. A következő abiotikus tényező az ülepítő hatás. Ennek jelentősége abban áll. hogy a szennyvíz a befogadóban, ahol a vízsebesség rendszerint kisebb, mint a szenny vízlevezető csatornában, lebegő anyagainak nagy részétől megszabadul, mert azok leülepedés folytán a befogadó fenekén halmozódnak fel. Természetesen az így léterejövő üledékkúp terjedelme nagymértékben függ a befogadó folyóvíz sebességétől. Minél nagyobb ez a sebesség, annál terjedelmesebb lesz az üledékkúp és annál gyengébb az abban felhalmozott szerves anyagok hatása a felettük áramló vízre. A vízfolyás sebességének megnövekedése következtében (pl. áradáskor) azonban az iszap felkavarodhatik és a felette lévő vízréteget újból elszennyezheti. Ilyen esetek nem tartoznak a ritkaságok közé. Az élettelen tényezők utolsó csoportjába soroltuk a befogadó vizének kémiai hatását, ami abban nyilvánul, hogy a befogadó vizében és a szennyvízben oldott anyagok egymással reakcióba lépnek, minek következményeként a szennyvíz egyes káros, vagy aggresszív természetű alkatrészei ártalmatlanná válhatnak. Tudjuk például, hogy a természetes víz lúgos kémhatású, ezért alkalmas arra, hogy a szabad savakat semlegesítse. Ha tehát a szennyvíz savanyú kémhatású és annak a befogadó vizéhez viszonyított mennyisége nem túlságosan nagy, az aggresszív természetű szabad sav semlegesítését a recipiens elvégzi. Bizonyos oldott szennyező anyagok a folyóvízben oldott sók hatására oldhatatlan módosulatba mehetnek át és így a vízből kiválnak, más, redukáló természetű anyagokat pedig a befogadó vizének oldott oxigéntartalma közvetlen oxidáció útján teheti ártalmatlanná stb. Már az elmondottakból is megítélhető, hogy a szennyvizek káros hatásának enyhítéséhez az élettelen környezet tényezői is lényegesen hozzájárulnak, sőt bizonyos esetekben, ha a recipiens vízhozama a szennyvíz mennyiségéhez viszonyítva igen nagy, a szennyezést tökéletesen ellensúlyozhatják. Az öntisztulási folyamat leghatásosabb tényezői azonban az ötödik csoportban említett biocoenotikus tényezők, ezek különösen a szerves anyagokkal terhelt szennyvizek, tehát a városi csatorna-szennyvizek esetében jutnak különös jelentőséghez. A természetben steril-víz csak kivételesen található. Az élet csírái mindenütt jelen vannak, a víz pedig igen nagy hajlandóságot mutat, hogy élettérré alakuljon. A mai felfogás szerint a földi élet bölcsője a víz volt és onnan terjedt ki az élet a föld felszínére. A természetben előforduló vizek az időszakos jellegű pocsolyától a folyóvizeken, tavakon keresztül a tengerig, mindegyike külön-külön életteret, biotopot képez, az azt benépesítő szervezetek összessége, az életközösség, vagy biocoenozis. A biotop és biocoenozis együttesen egy magasabbrendű szervezettséget (organizációt) alkotnak, amit Friederichs (3) nyomán liolocön-nek neveznek. Mármost a. holocönt felépítő egyes komponensek, legyenek azok élőlények, vagy élettelen lestek, mint a vízben oldott különféle anyagok koncentrációja, a víz egyes jiïikai tulajdonságai (hőmérséklete, sűrűsége, átlátszósága, fény elnyelőképessége, áramlásai stb.), egymással és a víz közvetítésével a környező külvilág valamennyi természeti tényezőivel (milyenek pl. a geográfiái helyzet, a meder geológiai felépítettsége, a légkör meteorológiai viszonyai, a nap sugárzó energiájának váltó-