Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - XVII. Dóczy Lóránt: A magyar légierő árvédelmi tevékenysége

A MAGYAR LÉGIERŐ ÁRVÉDELMI TEVÉKENYSÉGE 177 Másnapra felderítő gépünk a veszedelem helyén ismét csillogó vízfelületet talált és a torlasz egészen Paks közelébe, tehát 45 km-rel délre úszott le. A vízszint 34 cm-el süllyedt, a Csepel-sziget déli részén túl az árvízveszély lényegesen csökkent és a tassi vízmű megmenekült. Délutánra a jég Madocsa és Ordas községek közelében kezdett ismét összetorlódni. Két bombázógépünk 34 darab 50 kg-os bombával a torlaszképződést még csírájában megakasztotta. Március 21-e volt beavatkozásunk legsikeresebb napja. Reggel 6 óra 30 perckor a pécsi hadtest műszaki parancsnoka Bajáról lakásomon hívott fel telefonon és arról értesített, hogy Foktő, Érsekcsanád, Gerjen és Fájsz magasságában teljes mederszélességben hatalmas torlaszképzcdés van és az árvízveszedelem percrőlpercre nő, tehát azonnali átfogó méretű beavatkozásra van szükség. A segélykérés nyomás a repülőtéren tartózkodó, készültségben lévő szerelőszemélyzet parancsot kapott a már bombákkal feltöltött készültségi gép repüléshez való előkészítésére. A városban lakó tisztek és legénység pedig távbeszélőn kaptak parancsot a riadóra. A repülőtérre a szokottnál hamarabb kiérkezve, a bombázógép pilótája a következő parancsot kapta: ,,A gépet 16 darab 50 kg-os bombával feltöltettem. Parancs vétele után azonnal induljon el és derítse fel a Dunán lévő jégtorlasz pillanatnyi helyzetét. A torlasz felső szélével körülbelül Paks magasságában lehet. Állapítsa meg, hány teljes töltésű — 16 darab 50 kg-os bombával felszerelt — gép kell a torlaszrendszer teljes szétbombázásához és a megfelelő számú gépet rendelje ki rádión a v i nehézbombázó ezred parancsnokságától. Határozza meg pontosan a célterületeket és vetőelemeket, maga pedig kezdje meg a bombázást 16 bombájával a legalsó torlasz alsó széléről. A v i ezredparancsnokság előzetes értesítést kapott és egyik százada 8 órától készültségben van. A csepeli rádióállomás V. hullámhosszán figyel. Végeztem." A parancs alapján Némethy Jenő főhadnagy 6 gép indulását rendelte el és ezzel az 5 km hosszú, több részből álló torlaszrendszert szétbombázták. Ettől kezdve a Dunán a jég többé nem okozott zavart és már csupán az árhullám csökkenésére kellett várni, hogy az elöntött földek visszaadhassák a sok nemkívánt vizet a folyammedernek. Ezzel a minden késedelem nélkül végrehajtott cselekvéssel valóban kihasználtunk a légierőben rejlő minden értéket és átfogó sikerrel avatkozhattunk be a súlyos veszélyben lévő vidék megmentésének munkájába, amivel elejét vehettük sok nemzeti érték pusztulásának. Rá kell mutatnom arra is, hogy ennél a bombázásnál — katonai szakkifejezéssel élve — súlyt alkottunk, amikor egy felderítőgép megállapítása alapján — nem törődve azzal, hogy a bombázáshoz esetleg egy egész bombázó osztály bevetésére lesz szükség — a helyszínről rádión történt a bombaerő kirendelése. Az elért eredmény igazán örvendetes volt, mert ezzel a beavatkozással végleg leszámoltunk a magyarországi Duna-szakaszon a jéggel. Az árvízzel kapcsolatos feladataink a Duna jegének elűzésével még korántsem értek véget. A Tisza változatlan konoksággal tartotta a jégpáncélt. Megkezdődött tehát az új küzdelem. Szerencsére a Tisza nem volt olyan sok veszélyt rejtő, mint a Duna, éppen nagy árterületei miatt. Kisebb mederszélessége folytán az utászok robbantásai elegendőnek mutatkoztak. Itt főleg felderítő repülésekre került sor. Vízügyi Közlemények. • 12