Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)
1-2. szám - I. Trummer Árpád: Az idei országos árvíz
10 TR TJMMER ÁRPÁD Közben a német Dunaszakasz ismét megáradt és az a veszély fenyegetett, hogy késedelmes jégzajlás esetén az újabb árhullám találkozni fog az előzővel. Az utolsó napokban jégtorlódás miatt Balassagyarmatnál az Ipoly is kilépett medréből, és a még mindig jégborította Tiszán is jelentkezett az áradás, míg a Körös lassú apadásban volt. 22-én délre a magyar Dunaszakasz megtisztult a jégtől és a folyam Esztergomig áradt, míg innen lefelé apadt. A mellékfolyók a 15-e és 20-a között bekövetkezett éjjeli fagyok hatására általában apadóban voltak. 23-án már kétségtelen volt, hogy a Dunán újból magas árhullám fog levonulni. A Tiszán — és felső mellékfolyóin — Szolnokig állt a jég, lejjebb zajlott. A következő napokon a Duna áradása az egész magyar szakaszon ismét bekövetkezett. Az északnyugati Kárpátokban megindult olvadás erősen megemelte a Morva, Vág, Nyitra, Garam és az Ipoly vizét. Aradásnak indultak a Tisza vízrendszerében levő vizek közül a Sajó, a Hernád, a Zagyva és a Tarna is, és a hótakaró elolvadásával mind nagyobb területet öntött el a belvíz. A húsvéti ünnepek alatt országszerte az árvizekkel és belvizekkel kellett küzdeni. Súlyossá vált a helyzet a Zagyva völgyében és 25-én délután Hatvan községet az áradás elöntéssel fenyegette. Szerencsére, sikerült a községet ettől megkímélni, csupán a cukorgyár telepe került víz alá. A szegedvidéki vadvizek egyre veszedelmesebb mértéket öltöttek és nagykiterjedésű területen okoztak károkat. Március 27-én úgy látszott, hogy az újabb dunai árhullám meg fogja közelíteni az előző magasságát. Mindamellett sokkal kedvezőbb lefolyással, mert ennél a jégtorlódás okozta helyi duzzadásokkal nem kellett számolni. 28-án úgyszólván az ország összes folyói igen magas vízállásúak voltak. A jégzajlás a Tiszán is megkezdődött. A Tisza mellékfolyói közül a Szamos, Latorca, Sajó és a Hernád árvize felülmúlta az eddigieket, azonkívül a Zagyva és Tápió vízállása is igen magas volt. Ez a helyzet a következő napon sem változott, javulást jelentett azonban az, hogy a Tiszán már nem volt álló jég és a torlaszképződés veszélye elmúlt. Március 29-én gátszakadás következtében a Duna második árhullámának áldozatul esett Pócsmegyer. Este a Duna Budapesten 689 cm-es vízállással tetőzött. Folyóink a Duna Budapest alatti és a Tisza Vásárosnamény alatti szakaszának kivételével apadóban voltak. Április 1-ére a Duna áradása a mohácsi szakasz kivételével befejeződött és mellékfolyói csaknem mindenütt visszahúzódtak medrükbe. A Tiszán azonban csak most kezdődött meg az igazi árvédelem, mert a folyó Csaptól lefelé igen magas vízállású volt és további áradással kellett számolnunk. Szerencsére a mellékfolyók vízállása már erősen alábbszállt és a Körös újabb áradása sem bizonyult tartósnak. A következő napokat a Tisza lassú áradása jellemezte. A vízállás 2-án Tokajon, 5-én Tiszafüreden és 8-án Szolnokon tetőzött. Az árhullám rendkívül magas volt, közeljárt a maximumhoz, mert pl. Szolnokon 14 cm-rel közelítette meg a legnagyobb ismert vízállást. A gyakoribb árvédekezésre felkészült tiszai ármentesítő társulatoknak az árvíz nem okozott volna különösebb gondokat, ha nem jön közben az április 6—8-i közötti szélvihar. Az orkánszerű északi szél méteres hullámokkal ostromolta a töltéseket és a hullámverés elleni védelmet — különösen
