Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - I. Trummer Árpád: Az idei országos árvíz

AZ IDEI ORSZÁGOS ÁRVÍZ 3 ségben 120 házat döntött romba. A Zalán és a Marcal folyón az árvíz szintén meghaladta az eddig ismert legmagasabb vízállást. A Szamos vizét jégtorlaszok emelték rendkívül magasra és ugyanebből az okból emelkedett a vízállás a Sebes-Körösön a múltban észlelt maximuma fölé. Március 16-án este a Dunán a nagymarosi jégtorlasz is megindult, a jég azonban Vácnál ismét összetorlódott. Az ezzel járó vízszinemelkedés Dunabogdányt és Vácot fenyegette elöntéssel. Március 17-én a Dunán Vác felett és Ercsi alatt vált veszedelmessé a jégtorlódás. A szentendrei Dunaágban is megakadt a jég s a felemelkedő vízszin Pócsmegyer és Tahitótfalu községeket veszélyeztette. E napon a Vág vízállása a jégtorlódás miatt 4 m-rel emelkedett. Tengerré vált a Nyitra folyó völgye is. A tovább áradó Kapós vize 120 сш-rel emelkedett, az ismert legmagasabb árvíz szintje fölé, a folyó elöntötte egész völgyét és különösen sokat szenvedett Üjdombovár. Kárpátalján az olvadás megindította a folyók jegét, aminek számos fahíd esett áldozatul. 18-ára a Budapest feletti dunamenti községek szerencsésen megszabadultak a veszélytől, mert a Duna a főváros felett jégmentessé vált és a víz rohamosan apadt. Budapesten azonban a vízállás tovább emelkedett, mert az Ercsinél álló jégtorlódás a vízszint felduzzasztottá. A legmagasabb budapesti vízállás 724 cm volt, olyan magas, aminőt 1876 óta nem észleltek. 18-án reggel végre az ercsi torlasz is megindult és a nap folyamán Budapestnél 70 cm-t, Nagytéténynél 1 m-t, Érdnél 70 cm-t apadt a víz. De a jég Tass alatt ismét összeverődött és Adony községet, a Csepelszigetet és a Dömsöd—Pataj közötti töltés által védett területeket pusztulás fenyegette. Lórévnél gátszakadás történt. A víz Makád községet is elöntötte, míg Ráckevét és Szigetbecsét sikerült ideiglenes gátakkal megvédeni. Az e napi jelentések szerint áradás volt az Ipohjon, a Szamoson éfe a Rima folyón. A Tiszán és felső mellékfolyóin mérsékelt áradás mellett a jég még szilárdan állt, de helyenként összetorlódott. A jégtorlódás veszélyes jellegére való tekintettel a földművelésügyi minisztérium a felső torlaszoknak a honvéd légierők által végrehajtott bombázását határozta el. Ennek hatására a jég megindult ugyan, de ismét megállott. Az éj folyamán az adonyi jégtorlódás is megindult és a jég felső határa a főváros alatt már 50 km-re csúszott le. Az alsó jég helyenként megmozdult, de a jégzajlás nem indult meg. 19-én az alsó Dunaszakaszon a vízszin tovább emelkedett. Dunapentelén 40 cm-rel, Dunaföld várnál 110 cm-rel volt a vízállás az eddig észlelt maximum fölött. A visszaduzzadás miatt súlyos volt a helyzet a soroksári Dunaág mentén, ahol Kiskúnlacháza és Pereg egyrészét elöntötte a víz. A következő napon a Duna már Bölcskéig lett jégmentessé s ezáltal a felsőbb szakaszon a víz apadásnak indult. A Harta—Uszod közötti jégtorlaszt a honvéd légierők bombázással kísérelték meg szétrombolni. 21-én a helyzet Paks és Baja között volt veszélyes. Az árvédelmi töltések helyzete egyre súlyosbodott, az emelkedő ár helyenként a töltések koronájával színeit és ellene több társulatnak nyúlgáttal kellett védekeznie. A Paks alatti Dunaszakasz torlaszait a honvédség a délelőtt folyamán sikeresen bombázta, a jég megindult és délben Paksnál már apadás állott be. Ezzel a tolnai Duna és a Sió alsó folyása mentén is megkönnyebbült a végveszélyben levő érdekeltség. 1*