Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)
1-2. szám - V. Durst Zoltán: A tiszai árvédelem
A TISZÁT ÁRVÉDELEM. 1 (4 ábrával és 22 képpel.) írta: DURST ZOLTÁN. Még mindannyian élénken visszaemlékezünk a koratavaszi napokra, amikor az Árvízvédelem Országos Kormánybiztosa naponkint tájékoztatta rádión a közvéleményt az ország árvízi helyzetéről és rövid jelentéseivel is szívbeinarkolóan ecsetelte az árvízsújtotta vidékek lakosainak nyomorúságos helyzetét. Mérhetetlen szomorúság, könny és bánat kísérte a medréből kilépett víz útját. Nyomában sok helyen hosszú időre hajléktalanná váltak az emberek. Ma, néhány hónappal azután, hogy a folyók visszahúzódtak a medrükbe és a belvizeket levezették, rossz álomnak tűnnek fel ezek a képek. Az idő távolsága és a bőségesen szerzett tapasztalatok lehetővé és kívánatossá teszik, hogy kissé részletesebben foglalkozzunk az idei országos tavaszi árvízzel. Mielőtt a Tisza völgyében bekövetkezett események rövid ismertetését megkezdeném, nézzünk kissé széjjel a tiszamenti ármentesítő társulatok területén és ismerkedjünk meg az árvédelmi művekkel, multjukkal és jelenükkel. Néhány év múlva, 1945-ben, 100 éve lesz annak, hogy elődeink gróf Széchenyi István kezdeményezésére a Tisza folyó szabályozását megindították. Az 1844. és 1845. évi árvíz kártételei után az érdekelt földbirtokosok sürgetni kezdték a Tiszavölgy ármentesítésének megoldását. József nádor 1845-ben értekezletre hívta össze a helytartótanács néhány tagját, az érdekelt törvényhatóságok képviselőit és a földbirtokosokat, amelyen kimondták az árvédelmi társulatok megalakulásának szükségességét. Az ármentesítés kérdése szorosan összefügg a folyó szabályozásával és időbeli sorrendben a szabályozásnak meg kellene előzni az ármentesítést. A társulatokba tömörült érdekeltség azonban nem bírta bevárni azt az időt, amíg az állam a Tiszát szabályozza és a tervezett átvágásokat elkészíti, hanem a megalakulás után azonnal hozzáfogott a töltések építéséhez. A Tisza völgyében megalakult társulatok az 1846. évtől kezdve 1876-ig elkészítették védgátjaiknak jelentékeny részét. A töltések vonalvezetésénél legtöbbször magánérdekek vezették a társulatokat. Arra törekedtek, hogy minél nagyobb területeket mentesítsenek az árvizektől. A töltések nyomvonalával híven követték a Tisza kanyarulatait, sok helyen igen közel mentek a folyó medréhez és így a szemben fekvő társulatok töltései — különösen települések közelében — túlságosan közel kerültek egymáshoz. A hullámtér összeszűkítésével mesterséges szorulatokat 1 A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet vízépítési szakosztályában 1940. október 8-án elhangzott előadás.
