Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)
1-2. szám - I. Trummer Árpád: Az idei országos árvíz
10 TR TJMMER ÁRPÁD fagyos földet takarta be. Ennek kedvezőtlen hatása abban nyilvánul, hogy a tavaszi hóolvadáskor keletkező vízből úgyszólván semmi sem tud a fagyott talajba beszivárogni és a lefolyásra kerülő vízmennyiség jóval nagyobb lesz, mint normális években, mikor a hótakaró a talaj átfagyása előtt fedi be a föld felszínét. Ez azután nemcsak az árvíz mennyiségét növeli, hanem erősen megszaporítja a talaj felszínén visszamaradó vizeket is. Ezeket a kedvezőtlen előfeltételeket csak az enyhítette volna, ha a tavaszi olvadás lassan, fokozatosan jelentkezik és a megszaporodott vizek levonulására kellő idő marad. Sajnos, ez nem következett be, mert március elején úgyszólván átmenet nélkül jött néhány melegebb nap s a hótakaró rövid idő alatt teljesen elolvadt. Ez a hirtelen olvadás napok alatt megdagasztotta a patakok és kisebb folyók vizét és valamennyi árvize úgyszólván egyszerre zúdult a főfolyók felé. A bajt még két körülmény súlyosbította. Egyik az volt, hogy a kemény tél a vízfolyásokat vastag jégpáncéllal fedte be, a vízlevezető csatornák pedig még akkor is jéggel és összefagyott hóval voltak megtelve, amikor az olvadás vizét kellett volna levezetniök. A megcsökkent mederszelvények nem tudták az árvizet befogadni és a víz szint je az eddig ismert magasságot helyenkint több mint egy méterrel túlhaladta. A másik körülmény a Duna árvízi helyzetét tette kivételesen súlyossá. Földrajzi okokból a Duna felső folyásán korábban indul meg a jég, mint a folyam középső és alsó szakaszán. Pozsonynál március 10-én, Esztergomnál 16-án ment el a jég, míg lejjebb még mindenütt 30—40 cm-es kemény jégréteg borította a Dunát, és Mohácsnál csaknem két héttel később tűnt el a jég, mint a felső szakaszon. A felülről megindult jégtáblák csak ismételten megtorlódva jutottak tovább, egyrészük fennakadt a befagyott szakasz felett és így könnyen keletkezett jégtorlódás. Ez a helyzet többször megismétlődött és nem egyszer komoly árvízkatasztrófával fenyegette a parti községeket. Az árvíz lefolyása. A Felső-Duna március elején meginduló jege Pozsonynál és Oroszvárnál torlódott össze. 10-én a pozsonyi jégtorlasz megbomlott és reácsúszott az oroszvárira, minek következtében a vízszín ott 90 cm-rel emelkedett. De a veszély másnapra elmúlt, a jég — bár akadozva — tovább folytatta útját. 14-én reggel Gönyüig, 15-én Komáromig és 16-án Esztergomig szabadult meg a Duna a jégtől. A zajló jég a szentendrei sziget csúcsán, Nagymarosnál állt meg ismét s e miatt a víz Esztergomig erősen emelkedett és elöntötte a hajóállomásokat és a visegrádi országutat. Március 12-től 14-ig a hőmérséklet erősen emelkedett és a hótakaró nagyrészét elolvasztotta. Különösen a Dunántúl kisebb folyóm, továbbá a Zagyván és Tárnán, valamint a Szamoson, Berettyón és a Körösön keletkezett rendkívüli áradás. A kaposvölgyi árvíz rengeteg kárt tett a vasúti műtárgyakban, elöntötte Kaposvárt és Újdombovárt. A Sió Simontornyánál 110 cm-rel volt magasabb az eddig észlelt legnagyobb árvíznél, a Karasica kiöntött és az ár Magyarboly köz-
