Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)
1-2. szám - XVIII. Trummer Árpád: Összefoglalás az országos árvíznél szerzett tapasztalatokról és a teendő intézkedésekre vonatkozó javaslatokról
182 TR TJMMER ÁRPÁD az idei árvizek megmutatták, ma már nem elegendő. Nagyobb folyóink szabályozását a törvény szerint erre köteles parti érdekeltek anyagilag nem bírják és újabban már csak ott történik valami munka, ahol az állami támogatás igen erősen megnyilatkozik. Ezért szükséges volna, hogy az állami szabályozás kiterjesztessék olyan folyókra is, amelyek ugyan nem hajózhatók, de csatornázással hajózhatóvá tehetők. A múltban már volt is erre példa, mikor a Sajó folyó csatornázandó szakaszát állami kezelésbe vették át. Nagyobb folyóink sorából a Duna mellékvizei közül az Ipolyt, a Nyitrát, a Garamot és a Siót, a Tisza vízrendszerében a Felső-Tiszát, a Hernádot, a Zagyvát és a Tornát említhetem. Az állami kezelésű folyókra vonatkozóan a közel jövőben amúgyis lejáró 1929 : III. t.-с. pótlására hosszabb beruházási tervet és ennek alapján a költségeket biztosító törvényt kell alkotni. Ezen belül biztosítandó a víziközlekedés amúgyis égető hiányainak orvoslása elsősorban a Duna-Tisza csatornával, továbbá a Sió és a Sebes-Körös csatornázásával. Természetes, hogy az állami vízi beruházási törvény keretébe beillesztendők volnának mindazok a Pataki tagtársunk által felsorolt munkálatok, amelyeknek szükséges voltát az idei jeges árvíz megmutatta. 2. A nem állami kezelésű vizeken. — amint az idei árvíz élesen megmutatta — nagyon sok tennivaló volna. Ezeknek a vizeknek fenntartását és szabályozását a vízjogi törvény, elfogadva a korábbi jogállapotot, az érdekelt parti birtokosok kötelességévé teszi. Kisebb vizeinken ez a kötelezettség még úgy-ahogy érvényesül a gyakorlatban, de a nagyobb vízfolyásokon, mint már említettem, az elvégzendő feladat messze túlhaladja az érdekelt gazdaközönség teherviselő képességét. Ennek következtében az ilyen szabályozások megindulása évtizedekig húzódik és rendszerint csak akkor valósul meg, ha a károk már annyira súlyosak, hogy az állani közbelépésével kell megszüntetni őket. Eltekintve attól, hogy előző javaslatom szerint a nagyobb folyók szabályozását teljesen ki kellene venni az érdekeltségi kötelezettségből, célszerűnek tartanám, ha az érdekeltektől fenntartandó vizek rendezésével kapcsolatban törvény állapítaná meg az állam hozzájárulási kötelezettségét és ennek arányát, amint az 1914. évi XXXVIII. t.-c.-ben történt. A munkák állandóságát itt is biztosítani kell, hogy végre-valahára megszűnjék a mostani állapotot jellemző, esetről-esetre dolgozó tervszerűtlenség. Vagy a már említett 1914 : XXXVIII. t.-c.-hez hasonló törvényt kell alkotni, mely évtizedekre biztosítja a nem állami kezelésű folyók szabályozását, vagy pedig olyan vízszabályozási alapot kell teremteni, amely lehetővé teszi a hátralévő sürgős feladatok megoldását. Ilyen alap létesítését különben Tavy Lajos tagtársunk is javasolta. A vízimunkák tervszerű végrehajtására a régi császári Ausztriában létesített talajjavítási alap igen jól bevált, úgyhogy az utódállamok közül a néhai Csehszlovákia, továbbá Románia követte az osztrák példát. Nem óhajtok itt egy ilyen magyar intézmény pénzügyi vonatkozásaival foglalkozni, csak annyit említek meg, hogy egy ilyen alap aránylag mérsékelt táplálása esetén is — két évtized alatt — lehetővé tenné az állami kezelésbe nem vett folyók legsürgősebb kérdéseinek tervszerű végrehajtását.
