Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - XI. Goda László: Kárpátalja folyóinak 1940. évi tavaszi árvizei

KÁRPÁTALJA FOLYÓINAK 1940. ÉVI TAVASZI ÁRVIZEI 127 Ekkor egészen váratlan fordulat állott be. Március 17-én derült időre és 10-fokos fagyra ébredtünk. A lucskos hótakaró ismét keményre dermedt, a hozzáfolyások megszűntek és így egyszeriben elhárult az árvízveszély is. A folyók két nap alatt leapadtak a kisvíz szintjére. Egy héttel később, március 23-án, ismét enyhe idő következett. A nappali felmelegedést azonban éjjeli fagyok váltogatták és így az olvadás csak lassan indulhatott újból meg. Március 28-án megint esősre fordult az idő. Két nap alatt Kárpátalja egész területén átlagosan 25 mm csapadék esett le. Voltak azonban helyek, — például a Tarac völgye —, ahol a csapadék mennyisége a 60 mm-t is meghaladta. Az újabb eső ismét megduzzasztotta a folyókat és március 29-én már tetőzött a második árhullám. Az 1. ábrán néhány kárpátaljai vízmérce vízállás-görbéjét tüntettük fel. A Nagyág, a Talabor és a Tarac esetében a torkolat közelében fekvő vízmérce, a Latorca és a Borzsa folyónál a hegyvidéki folyószakaszra jellemző vízmérce adatairól van szó. A vízállásgörbék — a Borzsáé kivételével — alakra és abszolút értékekben is csaknem azonosak egymással. A vízjárás egyezése a folyók jellegét megszabó tényezőknek: a földrajzi fekvésnek, továbbá az időjárási és a talajviszonyoknak hasonlóságából következik. A Borzsa folyó vízállásgörbéje már lényegesen eltér az előbbiektől. A folyó jellege valóban más is. Az első árhullám, amely március 16-án tetőzött, általában a partokkal színeit, így nem voltak nagyobbmérvű kiöntések. A második árhullám csaknem azonos volt az elsővel, kivéve a Borzsán, ahol az előzőt lényegesen felülmúlta. A két árhullám tetőzése között 13 napi különbség volt. Ha egy pillantást vetünk a rajzra, könnyen elképzelhetjük, milyen mértékű áradás következett volna be, ha az elsőízben megindult olvadást nem szakítja meg a bekövetkezett fagy. A második árhullám már nagy területeket öntött el. A Borzsa a síkvidéki szakaszán elárasztott mintegy 30.000 kat. holdnyi területet. Ez alkalommal víz alá került Sárosoroszi község egész belsősége is. Azonban az árvíz rövid ideig tartott és így nem keletkeztek túlságosan nagy károk. Nem volt ilyen szerencsés a helyzet a Latorca és az Ung alsó szakaszán. Noha egyik folyó sem hozott a rendes nagyvizeknél magasabb árhullámot, a Latorca és Ung közötti terület mégis tengerré változott, mert a Bodrog igen magas vize hosszú ideig visszaduzzasztotta mind a két folyó vizét. Ezenkívül az a mérhetetlen tömegű belvíz, amely a Latorca és a Borzsa közötti síkságon feküdt, lassan a Latorca felé húzódott, a folyóban azonban lefolyást nem találva, ott szétterült. A Latorca alsó szakaszán mintegy 30.000 kat. hold, a Latorca és Ung szögletében pedig 40.000 kat. hold körüli terület került víz alá} A kiöntött víztömeg ezeken a területeken a Bodrog lassú apadása miatt hetekig vesztegelt és komoly mezőgazdasági károkat okozott. A Latorca és a Borzsa folyók között elterülő síkságon sok ezer kat. holdnyi területet elborító belvizek csak igen lassan folytak le, mert a levezetésükre hivatott társulati csatornák még nincsenek mindenütt kellő méretekkel és számban kiépítve. 1 Lásd a 100. oldalon közölt helyszínrajzot.