Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - II. Dr. Lászlóffy Woldemár: Az 1940. év tavaszi árvizei vízrajzi megvilágításban

AZ 1940. ÉV TAVASZI ÁB.VIZEI VÍZRAJZI MEGVILÁGÍTÁSBAN 17 végrehajtása igen körülményes, mégis érdemes megemlíteni, hogy március első napjaiban a következő jégvastagságokat jelentették a Vízrajzi Intézetnek: Duna 34—40 cm, Rába 38—52 cm, Tisza 26—48 cm, Szamos 58 cm, Dráva 18—20 cm, Bodrog 40—50 cm, Körösök 25—46 cm. A kedvezőtlen hőmérsékleti viszonyokkal súlyos csapadékviszonyok párosultak. A januári csapadék a Dunantul déli részén 50—60%-kal, a Duna—Tisza közén 30—80%-kal, a Zagyva vízgyűjtőjében 130— 170%-kal volt az átlag fölött. Februárban a Dunántúlon ismét 40—120, a Duna—Tisza közén 60 — 110, a Tiszán túl 50—130%-kal, a Zagyva vízgyűjtőjében 80—140%-kal több csapadék hullott 2. ábra. Az 1940. év január—februári együttes csapadékmennyisége ugyanezen két hónap átlagos csapadékösszegének százalékában kifejezve. az átlagosnál. A Tiszántúlt még márciusban is rendkívüli (50—120 %-os) csapadéktöbblet jellemzi. A 2. ábra a januári és februári csapadék összegét az átlagos mennyiség százalékában fejezi ki. Feltűnő a Sió—

Kapos-, a Zagyva- és a Hernádmedence, továbbá a Középtiszavidék hatalmas csapadékbősége. A csapadék hó alakjában hullott és a nagy hideg miatt a felszínen raktározódott. A január elejétől az olvadás beköszöntéséig mért csapadékmennyiséget tehát gyakorlatilag úgy foghatjuk fel, mintha március derekán egyszerre esett volna le. (A párolgási veszteségeket nyugodtan elhanyagolhatjuk, mert a párolgás nagy hidegben amúgyis kevés és mert számításunknál figyelmen kívül hagyjuk az októberi és novemberi csapadéktöbbletet, amely a talajt telítette.) A hőmérsékleti és csapadékadatok egybevetésének legszemléletesebb módjául a talajhőmérséklet, a hótakaró és a benne tárolt vízmennyiséget mérő vízoszlop