Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - VII. Bauer Sándor: A belvízrendezés kérdései

A BELVÍZRENDEZÉS KÉRDÉSEI 79 dinasztia. Illeszkedjünk csak bele a paraszt gondolatvilágába! Miért higyje el most, bogy a lecsapolás munkálatai előnyt fognak jelenteni neki, amikor csak azt látja, hogy a megigért belvízrendezés holdankint újabb 5—6 pengő évi megterhelést fog számára jelenteni. Nem látja tisztán a jövőt, nein bízik a termelés javulásában, és úgy érzi, hogy ezt az újabb terhet sovány földecskéje nem bírja. Meggyőződésem, hogy a szegedi belvizek kérdését sem a vízjogi törvényben élőírt eljárással, sem a kény szer lecsapol ási törvény alkalmazásával nem lehet közmegelégedésre megoldani. I)e akárhogyan is akarjuk megoldani, az érdekeltek körömszakadásig való ellenkezésével számolnunk kell. Nem a belvízrendezés létesítését ellenzik az érdekeltek, csak ösztönszerűleg érzik, hogy a, mezőgazdasági termelés biztosítása az országnak egy ilyen számottevő nagy darabján nem egyedül az ő jeladatuk, hanem az államé is. Azért az államé, mert ez a nép a legszaporább, legélet erősebb gyökere a magyar fajnak és ha ez elsenyved vagy elpusztul — talán nem túlzás, hogy ezt mondom —, vele pusztulhat — ne adj Isten — a magyar faj is! A tiszai ártér társulatba tömörült érdekeltsége a maga belvízrendezését — bátran mondhatjuk, erejének határát érő megterhelés árán — gyönyörűen megoldotta. Most rettegve nézi, hogy a felső vízgyűjtő 170.000 hektár terjedelmű víztartálya mikor telik meg csordultig és mikor szakad a nyakába pusztulást és rombolást okozva —, de további terheket nem bír vállalni. A társulaton kívülievők pedig inkább segítenek magukon úgy, ahogy tudnak, mintsem, hogy hozzájáruljanak az általános rendezés költségeihez. Ma itt — a következő nedves esztendőben amott — eresztik lefelé a károkozó vadvizeket a helyi hatóságok rövidlátó támogatásával és ezzel az alullévőket mindig válságosabb és válságosabb helyzetbe hozzák. Ezt a tarthatatlan helyzetet meg kell változtatni, már csak az államkincstár anyagi érdekében is. Hiszen csak az egy--egy nagycsapadékú évben elkerülhetetlen adóelengedést, az összedűlt tanyák felépítési költségét és a kiadott ínségsegélyeket és ínségmunkadíjakat számítva is, minden ilyen alkalommal nagyobb terhet vállal a kincstár, mint az általános rendezés mintegy 5 milliós költsége, nem is véve figyelembe a kárvallott érdekeltek elmaradt mezőgazdasági hasznát és az ország termésében bekövetkező érzékeny csökkerétt. El kell tehát készíteni a szegedvidéki vizek általános rendezését az elkerülhetetlen vízimunkálatok közé soroltán államköltségen, vagy legalábbis az állam nagymértékű támogatásával. Az elkészült lecsapolóművek utólagosan engedélyezhetők lesznek az 1923. évi XLI. t.-c. alapján. Az eljárás során a fennsíki érdekeltség bizonyos pénzügyi önállósággal hozzácsatolható a tiszai árterületeken kiválóan bevált ármentesítő társulatokhoz, és a társulat keretén belül megállapodás szerint fizeti a művek fenntartási költségeit, sőt talán a létesítési költségek bizonyos hányadát is. A végleges megoldásnak lényeges és legsürgősebben megoldásra váró része a 6.610/1940. M. E. számú felhatalmazási rendelet alapján az előbb javasolt módon már munkában is van, A hosszadalmas tervezgetések helyett elővettük az TJdránszkyféle tervekből a halas—majsa—fehértói és bugac—dongéri csatornák tervét és olyan megoldást kerestünk, amelyik az egész szegedvidéki belvízrendszertől övcsat ornaszerűen távoltartja a Pest megye felől lezúduló vadvizeket. A régi terven