Vízügyi Közlemények, 1940 (22. évfolyam)

1. szám - VI. Tóth Magdolna: A Balatonvidék fejlődése

A BALATON VIDÉK FEJLŐDÉSE 131 alkalmas, de másfelől itt az értékes szőlőültetvények miatt a telkek ára is drágább, mint a termelési szempontból értéktelenebb déliparti homokon. Balatonaligától Balatonberényig a déli part ma egységes villasor képét mutatja, amelyet csak itt-ott szakítanak meg nagyobb beépítetlen területek. A régebbi parcellázások azonban nem számoltak a terület magasságával, a villa­telkeket kivitték egészen a tó partjáig és bár a Sió már 50 m 3/sec víz levezetésére képes, a magasabb tavaszi vízállás gyakran elönti a parthoz közel épített alacsony­fekvésű házakat. Ezért a Balatonpart kultúrájának és a villatelkek tulajdonosai­nak érdekében a Balatoni Intéző Bizottság — az 1931. évi 2820. M. E. számú kor­mányrendelet alapján — 1935-ben szabályrendeletet adott ki a balatonpartmenti telkek megosztására és feldarabolására vonatkozóan, amely szerint a Balaton part­vonalától számított mintegy 3 km-en belül fekvő villatelkeknek felosztásához köz­igazgatási hatósági engedélyre van szükség. Amint már említettük, az utolsó években különösen a déli part rendezése és építkezése vett nagy lendületet. Itt azonban a politikai községek a partszegélytől távolabb feküsznek és emiatt ú. n. fürdőközség-mozgalom támadt, amely a fürdő­telepeknek az anyaközségtől való elszakadását célozza. A mozgalom tulajdonképen gazdasági okokra vezethető vissza. A fürdőtelepek adója ugyanis sok helyen jóval felülmúlja az anyaközségét, az pedig az adót nem annyira a fürdőtelep fejlesztésére, mint saját céljaira használja fel. A magasabb kultúrigények harca ez a falu igény­telenségével, a főváros harca a vidékkel szemben, valóságos kultúrharc, amely Balatonalmádiban, Balatonmáriafürdőn és Balatonúj helyen már eredményre vezetett, több helyen pedig még tart. (Szabadi, Világos, Zamárdi, Balatonföldvár, Lelle stb.) Vizsgáljuk meg a balatonparti üdülőtelepek fejlődését az utolsó évek statisz­tikai adatainak tükrében. A Balatoni Intéző Bizottság érdeme, hogy 1932 óta a balatonmenti vendégforgalomról megbízható statisztikai adatok állnak rendel­kezésünkre. A Balaton mellett három napnál tovább időző vendégek adatait adom itt meg : 1933-ba n 49.720 vendég 1934-ben 58.851 1935-ben 70.424 1936-ban 87.771 1937-ben 95.683 1938-ban 93.915 Három napnál kevesebb ideig évenként kb. 10.000 személy tartózkodott a tó mellett. Ha ezekhez hozzászámítjuk a külföldi csere vonatok, a filléres vonatok, a kultúrvonatok utasait, a cserkész és leventetáborok, a jachtklubok lakóit, a tiha­nyi kompon áthaladó, gépkocsin utazó kiránduló tömeget, valamint a gyermek­üdülők többezernyi gyermekvendégét stb., akkor a Balatonnál megforduló vendégek száma évenként meghaladja a kétszázezret. A külföldi vendégek száma is az utóbbi években az ötszörösére emelkedett. Ezek az adatok világosan mutatják a Balaton előnyös helyzetét az idegenforgalom szempontjából ; közelesvén Bécshez és Buda­pesthez, könnyen bekapcsolódik Európa két nagy országútjába, s mind nyugatról, mind keletről egyformán megközelíthető. Ezek a számok jelentik azonkívül

Next

/
Oldalképek
Tartalom