Vízügyi Közlemények, 1940 (22. évfolyam)

1. szám - VI. Tóth Magdolna: A Balatonvidék fejlődése

126 TÓTH MAGDOLNA A kézirathoz tartozó térkép másolata a gróf Hunyadiék kéthelyi és Veszprém vármegye levéltárában található, míg az eredeti rajzot, amelyet térképem készítéséhez felhasználtam (1. ábra), az Országos Levéltárban őrzik. Méretaránya kb. 1 : 31.295. A Descriptio körülbelül 1770 körül, tehát Mária Terézia uralkodásának fénykorában készült. A leírás tartalmazza a tó méreteit, a körülötte elterülő mocsarak neveit, tárgyalja a tó partjait is, hivatkozik az eredeti térképen látható három mélységi vonalra, amelyek rendre 1 öl, 2 öl és 3% öles mélységeket jeleznek. Ismerteti a Balaton vízjárását és a gyakori áradások okait abban találja, hogy a Sió-kifolyás küszöbe 25 és fél lábbal magasabban van, mint a tó fenekének legmélyebb pontja. A Sió mocsaras voltának okait is felsorolja. (Sok malom, kilitii, stb.) Ezután a szabályozás kérdésére tér rá. Három tervet ajánl. Első szerint a Sió akkori kifolyásának szintje a csatorna leásásával egy öllel alább szállíttassék. Ebben az esetben 11.466 hold jutna szárazra a Balatonból. A második terv szerint két öllel, a harmadik szerint három öllel és két lábbal szállíttassék alá a kifolyás szintje. Ekkor a Balatonból 129.738 hold, a Sió bozótból 5.868 hold kerülne szárazra. Megadja pontosan a költségeket, sőt a kiszárított terület évi jövedelmét is. Nem tudjuk, miért nem fogadták el a tervezetet. Valószínűleg a parti birtokosok nem vették volna szívesen, ha a halban gazdag tó helyett futóhomokos, terméketlen területeket kapnak. Általában Krieger terve nem annyira a tervezet miatt, mint az akkori állapotok részletes ismertetése miatt érdekes. Nagy térképe a tó és környékének elmocsarasodásáról és a tó mélységeiről igen értékes adatokat szolgáltat. Krieger térképe a települések tekintetében is figyelemreméltó, bár erre szemmelláthatólag kevesebb súlyt vetett. Az első megbízható, pontos térkép egész Magyarországról és így a Balatonvidékről is a József császár korabeli katonai térkép, melynek mértéke 1 : 28.800. A térkép balatonvidéki része 1783-ban készült és az- akkori állapotokat a legrészletesebben tartalmazza. Menjünk végig a Balaton partján és vizsgáljuk meg az akkori állapotokat, az akkori települések elhelyezkedését. A térképen fekete foltok jelzik az 1783-as településeket. Akarattyától egész Siófokig az aligai és gamászai csárdát kivéve, emberi települést nem látunk. Siófok 1783-ban útmenti község a Sió-csatorna mellett, még nem húzódik le a tóig, mert partjai ingoványosak. Zamárdi a Balaton által alámosott magas parton, jardangon települt. Az alámosott part ma a vasút fölött gyönyörűen látható, a pannóniai rétegek közül kagylókat kaparhatunk ki. A vasútállomástól egyenesen felkapaszkodva a fürdőtelep nyüzsgéséből egyszerre a faluba jutunk. Ez a község egyike a legjellemzőbb balatonmenti településeknek : fenn a község, a telep magja, alatta és két oldalán a fiatal fürdőtelep. Balatonföldvár helyén 1783-ban Kőröshegy pusztája állott. Szárszó a mocsaras partot elkerülő út mentén, hosszú, egyutcás települést mutat. Szemes régi Árpádkori település, árvízmentes, magas jardangon épült. Lelle neve a József császári felvételen még Lélő. Boglár a Várhegy két oldalán mutat települést, ami szőlőműveléssel lehetett kapcsolatos. Fonyód Krieger térképén puszta, a katonai térkép azonban némi község nyomaira enged következtetni. Fonyódtól Keresztúrig a Nagyberek mocsaras világa akadályoz meg minden települést. Keresztúr és Berény útmenti települések,