Vízügyi Közlemények, 1940 (22. évfolyam)

1. szám - IV. Hidvéghy László: Szennyvíztermelőtelepek tervezése és üzeme

108 HIDVÉGHY LÁSZLÓ illetve a szivattyúkat a legnagyobb érkező vízmennyiségre méretezni, hanem kisebb teljesítményű, kedvezőbb körülmények között üzembetartható, gazdaságosan járatható szivattyúkat alkalmazhatunk anélkül, hogy nagyobb záporok alkalmával elöntés veszedelme fenyegetné a csatornahálózatot. Szivattyúk elhelyezése. Körforgószivattyúk elhelyezésénél — amely szivattyúfajták általában nem „önfelszívóak" —, amint már említettem, az legyen a vezető szempont, hogy a szivatytyút minél mélyebbre, közel a szivattyúzandó víz szintjéhez he23. ábra. Külön aknában a szívóvízszint alá helyezett szivattyúk elrendezése. A szivattyúk teljesítménye 100, ill. 500 1/rap. (Geissler: Kanalisation und Abwasserreinigung.) 22. ábra. Vízszint alá süllyesztett szivattyúkkal felszerelt, 1.300 1/mp teljesítményű szennyvízátemelőtelep. Geissler: Kanalisation und Abwasserreinigung.) lyezzük el, hogy a szívómagasság a. 4—5 m-t ne lépje túl. Ha mód van rá, leghelyesebb a szivattyút úgy beépíteni, hogy az egész szivattyútest teljesen a belvíz szintje alá kerüljön (22. ábra), ezáltal a szívás kiküszöbölésével szabad hozzáfolyást kapunk. Kis teljesítményű, függőleges elrendezésű körforgószivattyúkat gyakran magában a szívóaknában egyszerűen a vízszint alá helyezik (1. 17. ábrát). Ennek az elrendezésnek azonban nagy hátránya, hogy tisztítás, javítás esetén a szivattyút tengelyével együtt teljesen ki kell emelni, vagy a szívóaknát vízteleníteni, mivel máskülönben nem lehet a szivattyúhoz hozzáférni. Ha a helyi viszonyok megengedik, sokkal helyesebb, habár drágább, meg-