Vízügyi Közlemények, 1940 (22. évfolyam)

1. szám - I. Mihalik Ferenc: Korbély József emlékezete

KORBÉLY JÓZSEF EMLÉKEZETE 9 Korbélynak az Árvízjelzésről írott tanulmányában megnyilvánuló tudományos módszer megérdemli, hogy azzal részletesebben foglalkozzam. Tanulmányában eredeti analitikus úton vizsgálja az összefüggést a folyó vízállásai között. A legkülönbözőbb szempontokból megszerkesztett grafikonokat mutatja be, amelyekből a vízállások előállására befolyással bíró tényezők szembeötlően megállapíthatók. Hidraulikai számításokkal az egyszerűbb esetekre nézve összefüggéseket állapít meg a folyó vízhozománya, az átfolyási szelvény és az árhullámok sebessége között, amelyekből azután a nehezebb és komplikáltabb kérdésekre is kielégítő és jól felhasználható eredményeket kap. A vízállások görbéjének kialakulását is számos, gondosan szerkesztett rajzon szemlélteti és a görbe változásainak okaira természetes magyarázattal mutat rá. Bemutatja, hogy a gátszakadás folytán rendellenességeket mutató görbén a valószínű vízállások a szabályos görbének elméleti megszerkesztése útján miként határozhatók meg. Az árvíz várható magasságának előrejelzésére vonatkozó tanulmánya során nemcsak a Tisza és mellékfolyóinak árvizeit tanulmányozta, hanem nagy szorgalommal és fáradsággal gyűjtött adatokat más folyókról is. Különösen élvezettel tudott a Vízrajzi intézet által kiadott ,,Vízállások" hatalmas köteteiben elmerülni. Ezeket állandóan tanulmányozta és az azokból kihozott megállapításait későbbi munkáinál felhasználta. A legkülönfélébb és legjellegzetesebb esetek kivizsgálásával a változatok ezreit kapta és vizsgálta, de az elképzelésében megalkotott összes eseteket még sem találta meg bennük, pedig megállapított vagy kiszámított összefüggéseit mindig szerette a tényekkel is igazolni. Meg is mondta, hogy e téren még nem rendelkezünk a szükséges és elegendő feljegyzésekkel. A párisi árvízről 1910-ben Nagyváradon tartott előadásában, amikor beszámolt arról, hogy az árvíz szintje a Tuernell híd mércéjén elérte a 8-50 méter magasságot, ami a párisiakat teljesen készületlenül találta, megemlíti, hogy a meglepetés indokolatlan volt, mert — amint a hazai alig negyedszázados feljegyzésekre gondolva bizonyos irigységre valló hangsúllyal megállapította — Párisban ezen a mércén már negyedévezreddel azelőtt, 1058-ban 8-81 métert olvastak le. Az ár víz jelzésnek grafikus szerkesztéssel történő módját, amely szerint a tapasztalati adatok alapján az együvé tartozó vízállások összevetéséből a síkban felrajzolt eredményvonalakat használják az árvizek előrejelzésére, bizonyos körülmények között nem tartotta megfelelőnek. Bár elismerte, hogy ez a grafikus módszer kényelmes, de minthogy síkbeli ábrázoláshoz van kötve, csak két független változó esetén alkalmazható megnyugtatóan, több változó esetén már a térbeli ábrázolás nagy nehézségbe ütközik. Ezt az akadályt meg lehet ugyan kerülni a mellékfolyók együttes vízállásainak számbavételével, a kiadódó eredményeket még sem tartja kielégítő pontosságúaknak. Az árvízjelzés másik módszerét, amelynek lényege az, hogy a folyó felső és alsó mércéin ténylegesen megmérik a különböző vízállásokhoz tartozó vízmennyiségeket és ezek alapján a vizsgált vízmércéknél lefolyó mennyiségekhez számítással megállapítják a megfelelő vízállásokat, azért nem tartja ezidőszerint még alkalmazhatónak, mert ehhez a módszerhez igen sok olyan adatra van szükség, amelyek a magyar folyóknál ma még nem állanak rendelkezésre. Korbély ezzel szemben oly módszerhez folyamodott, ahol a független változók száma kettőnél több is lehet, hogy így lehetőleg minden tényező hatását