Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

1. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon. (Első rész)

88 BABOS Z. MAYER L. és hullámtéri füzesek telepítésével védekeztek. Századunk eleje óta azonban a védőgátak hullámverésnek legjobban kitett szakaszain különböző burkolatokat is alkalmaznak. A nagy változatosságot mutató módszerek közül legjobban beváltak a kavicságyas és a cementhabarcsba rakott terméskőburkolat, a fél- vagy egész téglavastagságú cementhabarcsba rakott téglaburkolatok, valamint a különféle betonburkolatok

1 (23. ábra). 23. ábra. Töltésburkolatok. Fent : a Körös—Tisza—Marosi Ármentesitő Társulatnál alkalmazott téglaburkolat, lent : a szegedi körtöltés téglaburkolata és a Heves—Szolnok—Jászvidéki Ármentesitő Társulat egyik töltésszakaszának vasbetonlapokból készült burkolata. Társulataink közül a Középtiszai, a Körös—Tisza—Marosi Ármentesitő Társulat és a Titeli Tisza—Dunatöltés fenntartó Társulat téglaburkolatokat, az Alsószabolcsi Ármentesitő Társulat pedig kőburkolatokat alkalmazott. A védőtöltések ilynemű biztosítása igen költséges volt, mert megépítésük km-ként átlag 30—40 ezer koronába került. Megemlíthetjük, hogy a világháború kitörésekor a tiszavölgyi vízrendező társulatok védővonalából 152-2 km hosszú szakaszon, a Duna mentén pedig összesen 31-2 km hosszban voltak a töltések burkolva. 1 Dr. Lászlóffy Woldemár : Uferbefestigungen in Ungarn. (XVI. Internationaler Schiff fahrt-Kongress, Brüssel 1935.)