Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)
1. szám - II. Trummer Árpád: Víziútjaink fejlesztése
8 TR TJMMER ÁRPÁD Közismert, hogy víziútjaink hálózatának fejlesztésére, kiegészítésére szolgáló tervekkel mérnökeink már hosszú idő óta foglalkoztak. Mindamellett a magyar víziutak egységes fejlesztésére vonatkozó tervek hiányoztak, mert a Duna és Tisza közötti csatorna, amelynek tervei már a XVIII. század utolsó évtizedeiben foglalkoztatták a közvéleményt s azóta időnként ismételten felbukkant, minden nagyvonalúsága és indokoltsága mellett is csak egy részlete a magyar víziutak fejlesztésére irányuló általánosabb törekvéseknek. Utóbbiak szolgálatában állott a századunk első éveiben a földmívelésügyi minisztérium keretében működő „Folyócsatornázó osztály", amelynek feladata volt az egyébként hajózható nagyobb folyóinkon kívül azokat a vízfolyásokat tanulmányozni, amelyek csatornázás útján hajózhatóvá tehetők s ilymódon a már meglévő víziutakat kiegészítenék és azok forgalmát fejlesztenék. Az említett osztály 1902—1904. években 21 tervet készített, amelyek megvalósítása esetén 17335 millió aranykorona előirányzott költséggel 1930 km hosszú új hajózó-út lett volna közgazdaságunk szolgálatába állítva. 1 (1. sz. ábra.) Megemlítjük, hogy a fenti tervek között a budapesti hajózó övcsatorna, továbbá a budapest—szolnoki hajózócsatorna terve is helyet talált, noha ez a kettő nem folyócsatornázás, hanem mesterséges hajózócsatorna és a második a későbben sokat tárgyalt Duna—Tisza-csatorna egyik terv-változata. A folyócsatornázási osztály műszaki szempontból kétségkívül jó munkát végzett és kimutatta mindazokat a lehetőségeket, amelyeket Nagy-Magyar ország vízfolyásain a hajózás érdekében a gazdaságosság határán belül meg lehetett volna valósítani. Nem tanulmányozta azonban a víziutak fejlesztését közgazdasági szempontból s éppen ezért nem is adhatott olyan programmot, amely víziútjaink fejlesztésére vonatkozólag irányelveket, a megvalósítás sorrendjére nézve pedig támpontokat adott volna. Ez az oka, hogy a „Folyócsatornázó osztály" tervezése elméleti értékű maradt, habár egyik-másik elgondolása a későbbi idők folyamán módosított alakban újból napvilágra került. 1905-ben kerültek nyüvánosságra a Duna—Tisza-csatornának a kereskedelemügyi minisztérium által készített tervei. A csatorna megépítése már-már biztosnak látszott, ez a reménység azonban különböző okok miatt nem vált valóra és ez a — hazánk víziúthálózatára nézve annyira fontos — csatorna sajnos a mai napig sem készült el. A tervezet a műszaki és gazdasági részletekkel behatóan foglalkozott, a Duna—Tisza-csatorna tervét azonban nem illesztette be a magyar víziúthálózat fejlesztésének munkatervébe. Ez talán azért is maradt el, mert ez időtájban a magyar víziutak fejlesztésére vonatkozó általános elgondolás még nem volt kidolgozva és az egyes felbukkanó csatornatervek egy-egy önálló feladatot óhajtottak megvalósítani. A magyar víziutak fejlesztése tekintetében követendő általánosabb elgondolás elsőízben 1908-ban a vízi beruházásokról alkotott ezévi XLIX. törvénycikkel kapcsolatban keletkezett. Ez a törvény, amely a víziberuházásokra évi 7,500.000 koronás részletekben összesen 192 millió aranykoronát engedélyezett, 25 évre biztosította volna a víziutak fejlődését. Sajnos, a közbejött világháború miatt ez a nagyhorderejű törvény 1 A terveket ismerteti Fekete Zsigmond : A folyócsatornázó osztály tervezéseinek kivonatos ismertetése cím alatt a Vízügyi Közlemények XXIII. füzetében — Budapest 1907.
