Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)
1. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon. (Első rész)
74 BABOS Z. MAYER L. levonulás csak szabályosan alakított, a folyó torkolata felé fokozatosan szélesedő hullámtérrel biztosítható. Paleocapa javaslatai azonban tetszetősebbnek látszottak és a túlzott függetlenséggel felruházott társulatok, utóbb pedig az elnyomatás alatt nem eléggé előrelátó kormányzat teljesen önkényesen kezelték ezt a rendkívül fontos kérdést. Helyi jelentőségű érdekeknek engedve és attól a törekvéstől vezetve, hogy minél nagyobb területet mentesítsenek, a védőtöltéseknek egészen szeszélyes vonalozást adtak és nem törődtek az árvizek levonulásának főirányával. Ezért a hullámtér igen változatos szélességű volt, és nem hiányoztak a gátakkal mesterségesen teremtett valóságos szorulatok sem. Minthogy a töltések mindenütt a meder eredeti kanyarulatait követték, a hullámtér szélessége 200 és 4000 méter között ingadozott és a védőtöltések vonalazása különösen az átvágások kifejlődése után a számos törés és beszögelés miatt sokhelyütt hátrányosnak mutatkozott. 1 Az egyik legjellemzőbb példa erre az Alsószabolcsi Ármentesítő Társulat balparti védővonalának 27—28 km szelvényei között lévő szakasz, ahol a töltés a tiszadadai határban több száz méter hosszban az árvizek fő levonulási irányára merőlegesen fordult be a Tisza medre felé, homlokfalként meredve az árvíz hullámai elé. (18. ábra.) Keresztgátszer űen a hullámtérbe beékelődő töltésre is több példát lehetne felhozni, melyek természetszerűen a védővonal leggyöngébb pontjai közé tartoznak. A védőgátak helytelen vonalazásából eredő súlyos hibát tetézte az a körülmény, hogy a töltések különböző méreteiknél fogva nem nyújtottak mindenütt egyenlő biztonságot és általában gyöngék voltak. Átlagosan 4 m koronaszélességgel 1 : 2, 1 : 1 rézsüvei készültek a korona alatt 25 m-re épített 2 m-es padkával vagy anélkül. Mint azt a tanulmányok is egyöntetűen állítják, az 1879. és 1881. évi pusztító árvizeket nagyrészt a töltések helytelen vonalozása által okozott számos hullámtérszorulat, a Tisza felső szakaszán készült átmetszések hirtelen, és az alsóbb szakaszon készültek előnytelen, lassú fejlődése okozta. (19. és 20. ábra.) Jóllehet az árvédelmi munkálatok hiányosságaira a magyar vízimérnökök is rámutattak, a szegedi árvízi szerencsétlenség után kormányunk mégis külföldi szakemberekből álló bizottságot hívott meg, hogy a Tisza völgyében alkalmazott árvédelmi rendszert felülbírálja. Ez a bizottság sem mondhatott újat ; helytelenítette a hullámtér összeszorítását és a védőtöltések csekély méreteit. Javasolták a külföldi szakértők, hogy a hullámtéren mutatkozó szorulatokat a védővonalak 1 Lászlóffy— Böhm Woldemdr : A Tiszavölgy. (Vízügyi Közlemények. 1932. évi 2. szám.) 18. ábra. Helytelen töltésvonalozás Tiszadadánál az Alsószabolcsi Ármentesítő Társulat védővonalának 28—29 km szélvényei között.
