Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

1. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon. (Első rész)

ÁRMENTESÍTÉS EIN К FEJLŐDÉSE 71 kedett. Ha ezzel szembeállítjuk a mezőgazdasági művelés alatt állott területek nagyságát, azt tapasztaljuk, hogy míg 1850-ben a szántók, kertek és rétek 19,126.755 kat. holdat (szántó egyedül 14,281.188 kat. hold), a legelők pedig 6,065.854 kat. holdat, azaz a mezőgazdasági terület összesen 25,191.609 kat. holdat foglalt el, addig 1880-ban hazánk területéből a szántók, kertek és rétekre már 25,935.543 kat. hold (szántókra egyedül 20,129.821 kat. hold), legelőkre pedig 6,445.022 kat. hold, azaz a mezőgazdasági területre összesen 32,380.565 kat. hold jutott. Tehát míg 1850-ben az egy lélekre eső mezőgazdasági terület átlagban 2-2 kat. hold volt, addig 1880-ban már csak 2-06 kat. hold, noha közben igen nagy mértékben emelkedett a termelésre alkalmassá tett terület nemcsak a vízrendezés, hanem sajnos a túlzott erdőirtás révén is. Ebben az új termőföldekért vívott harcban rendkívül fontos szerepet játszottak az ármentesítési munkálatok, aminek bizonyítására elegendő megemlíteni, hogy amíg 1850-ben hazánk területén 1,382.473 kat. hold a mentesített ártér, addig 1880-ban a vízitársulatok érdekeltségébe már 3,731.053 kai. hold tartozott és ennek rendszeres művelése — főleg a belvízrendezési munkálatok megindítása óta — nagyrészt biztosítva volt. Hivatkozhatunk arra is, hogy 1855-ben még 370.563 kat. holdat foglaltak el a hazai nádasok, míg 1880-ban a lecsapolások nyomán a nádasok területe felénél kevesebbre, 156.698 kat. holdra csökkent. Az ármentesítések rendkívül sikeres térfoglalására gondolva, csak elismeréssel és hálával adózhatunk vízitársulatainknak, amelyek szívós munkával, sokszor a legsúlyosabb anyagi zavarokkal küzdve szolgálták a nagy nemzeti ügyet. A Tisza mentén 1846-ban, a Körösök és a Berettyó völgyében 1852—54-ben indult meg az érdekeltek vízitársulatokba tömörülése. A Duna völgyében évtizedeken át nem tudott gyökeret verni ez a mozgalom és az itt működő ármentesítő társulatok néhány kivételtől eltekintve csak a kiegyezés után alakultak, nagyrészt az 1870—80-as években. Ugyanezt tapasztalhatjuk pl. a Vág völgyében is, ahol csak 1875-ben sikerült az ártéri érdekelteket társulatokba összehozni. A Temes—

Bega mentén pusztító árvizek indították meg a Temes—begavölgyi Vízszabályozó Társulat megalakítására irányuló mozgalmat. Nagyban megkönnyítette az ármentesítő és vízszabályozó társulatok megalakulását a működésüket szabályozó 1871. évi XXXIX. t.-e. A társulati törvényben mutatkozó hiányosságok pótlása céljából hozták meg az 1879 : XXXIV. t.-c.-ket, amely a társulatok ügyvitelére és működésére további előírásokat tartalmaz, különösen tekintettel az ártéri járulékok fizetésére és kölcsönök felvételére. A törvény kiterjeszti védelmét a magánöblözetek töltéseire is. Igen fontos az a rendelkezés, mely a szomszédos társulatok és magánosok érdekeinek fokozottabb védelmére kimondja, hogy az ármentesítő társulatok érvédelmi célból szükséges munkálatokat csak akkor hajthatnak végre, ha a munkák tervezetét törvényes engedélyezési eljárás lefolytatása után az illetékes minisztérium már véglegesen megerősítette. Kötelezően előírja továbbá, hogy a társulati védőtöltéseket és műtárgyakat állandóan ellenőrizni, azaz a felügyeleti hatóságnak évente legalább kétszer felülvizsgálnia kell. A társulatok felügyeletében is gyökeres változás történt. 1875-ben megszűntették az árvédelmi ügyek kománybiztosságát és az összes vízügyi vonatkozású kérdések intézését a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium vízépítési osztályához utalták. Meg kell emlékeznünk még arról is, hogy 1878-ban ismét megalakult a szabadságharc után feloszlatott Tiszavölgyi Társulat, amely