Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

1. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon. (Első rész)

66 BABOS Z. MAYER L. Az elnyomatás idejében folytatott erőteljes eeket emelték (időrendben felsorolva): A felsőbodrogi védőművek A tokaj—tiszaluci és tiszadob—tiszafüredi védővonalak A csap—zalkodi tiszai töltés A bodrogmenti védővonal A felsőszabolcsi tiszai védőgátak Az ókanizsa—zentai védővonal (Bácsi Tiszai Armentesítő Társulat) A heves—szolnoki árteret védő tiszai töltések... A mezővár—csapi védőtöltés A Bökényi-csárda—Mindszent közötti védőtöltés A tiszaörvény—abádi töltés A Bácsi Tiszai Ármentesítő Társulat alsó öblözeteit védő töltések egy része A horgos—martonosi védőmű A Cibakházi Ármentesítő Társulat védővonala. Az ókécske—szikrai és a szikra—alpári öblözet védőművei építkezés során az alábbi tölté1846—56-ban 1846—58-ban kb. 1846—59-ben 1847—55-ben 1853—58-ban 1853—66-ban 1856-ban 1858—60-ban 1859—64-ben 1863-ban 1863—67-ben 1864-ben 50-8 km 140 „ 85-6 „ 77-9 „ 73-6 „ 19-2 „ 88-7 „ 81-5 „ 29-6 „ 28-4 „ 21-5 „ 6-5 „ 32-4 „ 25-2 „ 1857—67-ben -66-ban 167 18-3 170-3 92 A Körösök mellett elkészült : A Hosszúfoki Ármentesítő Társulat védővonala 1852—57-ben kb. A halásztelki gát 1855—60-ban A Berettyó Szabályozó Társulat védőművei ... A Sebeskörösi Ármentesítő Társulat részben csak átépített töltésvonala 1859A Maros balparti védővonalát Fennlaktól Szegedig szintén átépítették. A magánosok és községek által végrehajtott munkálatok közül megemlíthetjük a gróf Károlyi-uradalom Csongrád alatti, 1850 óta készenálló 8 km-es védőgátját, az 1850—53-ban Körösladány és Gyoma községek, majd a Wenckheim- és Wodianer-uradalmak által emelt 16-6 km-es Körös töltést, az 1850—68-ban megépített 68-7 km hosszú csurog—titeli községi védővonalat, a gyála—nagyréti magánöblözet védelmére 1865-ben emelt 24-7 km hosszú körgátat, a Körös—Tisza— Marosi Ármentesítő Társulat mai árterületén létezett kisebb vízitársulatok, községek és uradalmak által 1850—60-ban épített nem összefüggő Tisza—Körös védőtöltést (188-6 km) és a Zagyva mentén 1859-ben emelt 13-1 km-es védővonalat. Sajnos fiatal és anyagilag kellően meg nem alapozott vízitársulatainknak súlyos megpróbáltatásokon kellett átmenniök. Az 1830. évinél jóval nagyobb 1853. és 1855. évi tiszai árvizek sok helyen tönkretették az alig elkészült töltéseket és rendkívül nagy kárt okoztak a társulatoknak. Az 1853. évi árvíz főleg a heves—szolnoki társulat védőműveit rombolta szét és elborította az egész árteret. Az 1855. évi árvíz még borzalmasabb volt, mert nemcsak az Alsószabolcsi Ármentesítő Társulat egész balparti árterét, mintegy 200 ezer kat. holdat, pusztította el, hanem két gátszakadáson át betört a Felsőtorontáli Ármentesítő Társulat területére is, amelyből mintegy 300 ezer kat. hold került