Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

1. szám - I. Kárpátalja visszatért!

KÁRPÁTALJA VISSZATÉRT ! . .. A magyar honvédség csapatai elérték a Keleti Kárpátok magyar vérrel áztatott ormait és a határ, amely ezer esztendő viharain át magyar volt : ismét magyarrá lett! Ezt susogják a tavaszi szélben a Kárpátok örökzöld fenyvesei, ezt zúgják a Nagy-Magyar-Alföld felé siető vizek és ezt dobogják országszerte a szívek, a húsz év rabságától már-már elcsüggedt, de most újraéledő magyar szívek. Hitünk feléledt és újból hiszünk a magyar nemzeti hivatásban és abban, hogy a Duna medencéjének, ennek a tökéletes földrajzi és vízrajzi egységnek magyarrá kell lennie, mert ezt rendelte a Gondviselés és erre van hivatva nemzetünk, az ő kivételes és ezer év vérzivatarjainak próbáit kiállott államalkotó ereje. Midőn az egész nemzet ujjong, a vizek erejével küzdő mérnökök szerény csoportja sem mulaszthatja el bensőséges lelkesedésének kifejezését és a hazafiúi lelkesedésen felül mérnöki szemmel is méltatja azt a nemzetünk életében örvendetes eseményt, hogy a Tisza jobbpartján levő Kárpátalja ismét visszatért ezeréves hazájához és a patakok vizei a Természet rendelését követve, de immár idegen beavatkozás nélkül futnak a Tisza medencéjébe. Ha ezzel a kárpáti tökéletes vízrendszer korábbi egysége még nem is következett be, mindenesetre jelentékeny haladás abban az irányban, hogy az Alföld medencéje felé irányuló vízfolyások természetalkotta egységes rendszere magyar igazgatás alá kerüljön és ezzel a magyarlakta Alföld vízügyi érdekei hathatósabban legyenek megvédhetők, mint Trianon után. Kárpátalja visszatérésével a Tisza jobbparti mellékfolyói közül teljesen visszajutott a Tarac, a Talabor, a Nagyág, a Borsa, és a Latorca, nagyrészben az Ung folvó és ezeknek mellékvizei. A Tisza folyón 20 km-es hajózható szakasz és 80 km további folyószakasz jutott vissza a Fekete-Tisza vízgyűjtőjével együtt. Ezeken a folyókon a korábbi megállapítások szerint tározás nélkül 142.000 lóerőnyi, tározással pedig 364.000 lóerőnyi vízierő hasznosítható. A patakok és folyók völgyeiben összesen egymilliárd köbméter víz tározható s ez a vízmennyiség az Alföldön 5—600.000 kat. holdnyi öntözés nyári vízszükségletére elegendő. Az alföldi öntözések vízellátása tekintetében már nem vagyunk ellenséges érzelmű idegen népek jóakaratára utalva, saját földünkön, saját erőnkből tudjuk ezt •— a magyarság fejlődése szempontjából talán sorsdöntő kérdést — megoldani. A Magyarok Istene megengedte, hogy ősi földünk egy darabját ismét magunknak tudhassuk és azt a titokzatos jövő évszázadai során magunknak megtarthassuk. A dicsőség Istené, de a munka a miénk és vállvetett törekvéssel kell megmutatnunk, hogy megnagyobbodott hazánk életbevágó kérdéseit mihamarabb meg fogjuk oldani.