Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - XVI. Németh Endre: Olaszország ivóvízzel való ellátása

550 NÉMETH ENDRE A császárság bukása után a lakosság 35.000 főre apadt le, a vízellátás pedig szinte teljesen elakadt. Az újbóli fellendülés azután már csak az egyházi állam megerősödése idején következett be és méginkább fokozódott az egységes Itália megszületése után. A világháború előtt már ismét hatalmas vízmennyiséggel, napi 700.000 m

3-el rendelkeztek, ami az akkori lakosságnak 1420 liter/nap fejadagot jelentett. Ez a Bonná francia mérnök számította hatalmas mennyiség, amelybe természetesen a rengeteg közkútnak a fogyasztása is bele van számítva, valószínűleg túlzott ugyan, de a ma üzemben levő négy vízvezeték szállította napi 454.000 m

3 víz még mindig olyan nagy fejadagot — 400—440 liter/nap — jelent, amely mögött a többi európai városé messze elmarad. Meg kell említenem, hogy a város utcáinak öntözését nem ebből a 454.000 m

3ből látják el, hanem erre a célra külön vezetéken a Tiberisből vesznek vizet. Az üzemben lévő négy vízvezeték között (6. ábra) a napi vízszállítás így oszlik meg : a Vergine-vízvezeték szállít napi 73.000 m

3-t a Felice- „ „ „ 22.000 „ a Paola- ,, „ 57.000 ,, a Pia Marcia- „ „ „ 302.000 „ Ezek közül az első három a város kezelésében van, a Pia Marcia-vízvezeték részvénytársaság tulajdona. A Vergine-vízvezeték a Róma és Tivoli között, az előbbitől mintegy 22 km távolságra lévő Salone község közelében található forrásokból táplálkozik. A vízvezeték ókori ága Kr. e. 19-ben készült és azóta — többszöri karbahozatal után — ma is üzemben van. Mellette és vele párhuzamosan 1000 mm átmérőjű öntöttvascsővezetéket létesítettek, melyben 8 atm. nyomással szállítják a vizet a Villa Umberto közelében épített 2000 m

3 űrtartalmú szolgálati medencébe. Ez az újabb vízvezeték a város magasabb részeit is el tudja látni vízzel. Az ókori vezeték ma már csaknem kizárólag ipari célokra és díszkutak táplálására szolgál. A Felice-vízvezeték az Albani község közelében levő Pantano nevű forrásos völgyből indul el és 22 km hosszú vezetéken jut a városba. Éppen úgy, mint a Paoía-vízvezetéknek а Tiberis balpartján, Rómától 52 km-re levő Bracciano-tóbó\ származó vize, ez is díszkutak, parköntözések és ipari célok szolgálatában áll. Róma gyönyörű szökőkútjai igen tekintélyes vízmennyiséget fogyasztanak, hiszen pl. a Gianicolon levő nagy kút egymaga körülbelül 36.000 m

3 vizet használ el naponta. Az ívóvíz mennyiségének 90%-át az 1855-ben alakított Associazione Acqua Pia Marcia részvénytársaság vízvezetéke szállítja. Ez a vízvezeték, amelynek törzsművei 1870-ben készültek el, az Anio-folyó völgyében, Tivolitól keletre található bővizű források vizét foglalja össze. Ezekből a forrásokból merítette vizét egykor a Kr. sz. előtt létesített és eredetileg Acqua Marcia néven ismert, később Augustus, majd Caracalla nevéről elnevezett ókori vízvezeték. A forrásoknak 3-5 m

3/nap körül ingadozó hozamát 6 darab, nagyjából azonos nyomvonalon haladó, de különböző időpontokban készült, csővezeték szállítja a körülbelül 26 — 28 km távolságban levő városba. Az első négy csőszál 600—600 mm átmérőjű öntöttvascsövekből készült, a néhány évvel ezelőtt elkészült ötödik csőszál