Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - XVI. Németh Endre: Olaszország ivóvízzel való ellátása

olaszország ivóvízellátása 537 Ezalatt az idő alatt 2193 község 10,140.000 lakosát látták el vízvezetékekkel, amelyek kereken 21.000 liter egészséges ivóvizet szállítanak másodpercenkint. Ez napi 180 liter fejenkinti vízfogyasztásnak felel meg. A vízvezető fővezetékek hossza 7929 km, az elosztó vezetékeké 3393 km, tehát az összes vezetékhossz 11.320 km. A fővezetékek közül 2322 km öntöttvas, 4240 acél, 1005 vasbeton, 362 km pedig eternit. Az elosztóvezetékek közül 1766 km öntöttvas, 1140 km acél, 8 km vasbeton, 479 km pedig eternit. 1932 óta a következő további fejlődésről számolhatunk be : 1933-ban 141 vízvezetéket létesítettek 1055 km csőhosszal, melyek 1153 liter/mp vízzel 911.000 lakost látnak el. Az 1934. évben 165 vízvezeték készült 1053 km hosszúsággal, amelyek 941 1/mp vizet szállítanak 657.000 lakosnak. 1935-ben 123 vízvezeték létesült, 599 km csőhosszal. Együttes szállításuk 693 liter/mp 508.000 lakos számára. A fasiszta kormányzat tehát nem egészen lá esztendő alatt 2629 vízvezeték létesítését segítette elő, amelyek 14.027 km hosszú csőhálózatukkal 23.787 l/mp ivóvizet osztanak szét 12,216.000 lakos számára. Ez -pedig több mint Olaszország lakosságának egynegyede ! Teljes képet Olaszország ivóvízellátásának fejlődéséről akkor kaphatnánk, ha a fasiszta kormányzat uralomra jutása előtt készült vízvezetékekre vonatkozó pontos adatokat ismernők. Noha az adatgyűjtés a Sindicato Nazionale degli Ingegneri nevű intézmény útján teljes erővel folyik, mégis ezidőszerint Olaszország 94 megyéje közül még csak hatvanra vonatkozólag készült el a teljes adatgyűjtemény és csak a közel jövőben fogják közreadni. így hát csak becslésszerűleg lehet megállapítani, hogy Olaszország ivóvízellátását mintegy 6000 vízvezeték szolgálja. Ez a tekintélyes számú vízvezeték az olasz községek 60 %-át, egyben a lakosság 91-5%-át látja el ivóvízzel. II. A vízművek létesítésének pénzügyi megoldása. A vízvezetékek létesítésére fordított összegekre vonatkozólag De Stefani volt pénzügyminiszter jelentése (,,L'Acqua", 1937 március) alapján közölhetem, hogy míg 1862-től 1922-ig erre a célra 280 millió lírát fordítottak, addig a fasiszta kormányzat első 15 esztendejében (1922 és 1936 közt) 1140 millió lírát költöttek az ivóvízellátásra, a Cassa Depositi e Prestiti pedig 1800 millió líra kölcsönt folyósított a vízvezetéket létesítő községeknek. Ezzel kapcsolatban kissé részletesebben ismertetem azokat a módokat, ahogyan az állam az előbbiekben már többször említett törvények alapján a vízvezetékek létesítését segíti. Az állam segítsége mindig az érdekeltek teherbírásához és egyéb körülményeihez igazodik és ehhez képest történhetik a) az 1911. évi 586. sz. és azt kiegészítő törvényekben és rendeletekben megállapított általános rendelkezések alapján ; b) sürgős szükség esetén és alaposan indokolt esetekben, továbbá ha a vízvezeték nagyobb számú községet érint, esetről-esetre külön törvény alapján ; végül c) mezőgazdasági települések vízellátására szolgáló vízvezetékek esetében az 1928. évi 3134. sz. Bonifica integrale, másnéven Mussolini-törvény alapján.