Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - XV. Holló István: Néhány külföldi állam vízellátási tevékenysége

528 holló istvátst a holland társadalombiztosítási tőkék — amelyeket az Állami Társadalombiztosító Bank kezel — 1936 január 1-én 21%ban községeknek és városoknak főleg közegészségügyi beruházások céljait szolgáló kötvényeibe, illetőleg kölcsöneibe voltak befektetve.

1 Németországban az állami támogatást illetőleg ugyanaz a helyzet, mint Hollandiában. Az állam szorosan vett anyagi támogatás alakjában nem járul hozzá a vízvezetéképítéshez. Ezzel szemben azonban a közületeknek illetékmentes, hosszúlejáratú hiteleket ad és az új vízművek építését ezzel segíti elő. A vízművek felügyelete a német birodalomban elég bonyolult, mert majd minden országrészben más-más minisztériumhoz tartoznak a vízvezetékügyek. A legtöbb német államban a belügyminiszter az illetékes, vannak azonban olyan országrészek is, ahol a vízellátás a pénzügyhöz, másutt a földművelésügyhöz tartozik. Hazánkhoz hasonló országot azonban, ahol a vízellátás egyszerre négy minisztériumhoz, éspedig : a bel-, ipar-, pénz- és földművelésügyhöz tartozik, nem találtam. A német birodalom szaktanácsadással és tervezés-ellenőrzéssel is támogatja a vízvezeték ügyét, amennyiben a Preussische Landesanstalt für Wasser-, Bodenund Lufthygiene (Berlin-Dahlem), a Landesamt für Wasserversorgung in Stuttgart stb., részben díjtalanul áll az érdekeltek rendelkezésére. A német birodalomban egész külön hely illeti meg a Bayerisches Landesamt für Wasserversorgung-ot. Ez a hivatal idén ünnepelte fennállásának 60. évfordulóját.

2 Ez alatt a hosszú idő alatt kb. 20.000 előzetes tervet és szakvéleményt, továbbá kb 4100 kiviteli tervet készített. Az 1937. év végéig 3412 helység kb 2-3 millió lakosát látta el vízzel majdnem 200,000.000 RM beruházási összeggel. Ezt a hatalmas összeget a legkülönbözőbb helyekről szerezte meg a hivatal, így a Bajor Biztosítási Kamarától is, amely igen olcsó és kedvező feltételű hiteleket adott, mert a vízvezeték megépítésével a tűzveszély csökken és ezért a biztosító intézeteknek is érdeke a vízellátás fejlesztése. Bár végeredményben Bajorország lakosságának már csak kb 13%-a nélkülözi a vízvezetéki vizet, a hivatal mégis beleilleszkedett a harmadik birodalom fokozott munkaütemébe és a vízellátás erőteljes fejlesztését, különösen pedig a csoportos vízvezetékek létesítését tűzte ki további céljául. Az olaszországi viszonyokról külön tanulmány számol be. Itt csak annyit említek meg, hogy a fasiszta állam teljesítménye ezen a téren is utánzásraméltó és az elért haladással még mindig nem elégszik meg. Az olasz állam a vízvezetékek ügyét ma is kedvező feltételű kölcsönnel, a kamatszolgáltatás részbeni átvállalásával, 7-5%-ig terjedő segéllyel, sőt egyes, mezőgazdasági szempontból indokolt esetekben 100%-os költségmegtérítéssel is támogatja. Egész más a helyzet Svájcban. Ez az ország vezet a vízellátás terén Európában és ma már állami segítségre vagy beavatkozásra nincsen szükség. Ellenben minden kantonban van tűzbiztosítási pénztár, ennek a vagyonából, illetve jövedelméből azokat a vízműépítkezéseket segítik, amelyek a tűzoltási lehetőségeket javítják. A terveket is elsősorban a tűzoltás szempontjából vizsgálják felül és becslés szerint évente még mindig kb. 400 km új vízvezetéki nyomócsövet fektetnek. 1 Lásd „Munkaügyi Szemle" 1938. 4. szám. 2 60 Jahre Bayerisches Landesamt für Wasserversorgung — Ünnepi emlékirat. München, 1938.