Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)
3-4. szám - XIV. Vojcsik Lipót: Budapest környékének ivóvízellátása
budapest környékének ivóvízellátása 521 t. i. a vízzel ellátott városokban a tífusz átlagosan kisebb mértékben pusztít, mint a vízzel el nem látott városokban. Érdemes tehát csupán már a tífusz szempontjából is a városok vízellátási kérdéseinek megoldásával foglalkozni. Nem kívánok itt a vízellátás és az előforduló tífuszesetek közötti összefüggésekre rámutatni, hiszen köztudomású, hogy a jó vízellátás rendszeresítése ntán a tífuszmegbetegedések száma csökken. Anélkül azonban, hogy külföldi viszonylatban bővebb részletekbe bocsátkoznék, megemlítem Poroszország viszonyait. 1929-ben 100. ООО lakosra 11-9 tífuszmegbetegedés és l-l halálozás esett, 1930-ban pedig 9-2 megbetegedésés 0-9 halálozás. A 15.000-nél több lakosú német városokban 1931-ben mindössze 188 tífuszhaláleset fordult elő, vagyis 100.000 lelkenkint 1 volt a halálozás. Ugyanaz az arányszám Berlinre, Boroszlóra, Majna-Frankfurtra, Münchenre stb. 1934-ben az Északamerikai Egyesült Államok 78 nagy városának tífuszhalálozási átlaga 1-17 volt 100.000 lelkenkint. Ugyanekkor 23 olyan amerikai város volt, ahoí egyetlen tífuszhalálozás sem történt. 50 városban 0-1—1-9 között mozgott százezer lelkenkint a tífuszhalálozás stb. Természetesen voltak ennél kedvezőtlenebb esetek is. A kedvező arányszámokat az amerikaiak főleg a kifogástalan ivóvízellátásnak tulajdonítják. Természetesen a tejellátás javítása, a jobb egészségügyi gondozás, a bacillusgazdák ellenőrzése stb. is hozzájárul a tífuszhalálozások csökkenéséhez. A kifogástalan vízellátás nemcsak az ivóvíz útján szerezhető tífuszeseteket előzi meg, hanem általában is lényegesen javítja a közegészségügyi viszonyokat. A vízvezeték lehetővé teszi a szennyvízcsatornák építését, ami ismét sok közegészségi előnyt jelent, főleg a vízöblítéses W. C.-k révén, mert lényegesen csökken a legyek által terjesztett fertőzések veszélye. A főváros környékére vonatkozó adatgyűjtésből leszűrődött, hogy a környék lakosságának mondhatni nagyobb részét megélhetése a fővároshoz köti. így tehát bőségcsen megvan az alkalom a tífusz- és más bélmegbetegedések behurcolására akár közvetlenül, akár pedig a vidékről bekerült élelmiszerek, különösen gyümölcs útján. A környékbeli településeknél vízvezeték és csatornázás hiányában a talajvizek megfertőződhetnek és a belőlük kutakkal vett víz a tífusz terjesztőjévé lehet. Itt kell megjegyeznem a teljes tárgyilagosság szempontjából, hogy az említett adatgyűjtés során a közvetlen szomszédos helységek közül csupán 3 jelezte, hogy rossz az ivóvize. Két vízzel ellátott város pedig azt közölte, hogy a vízzel el nem látott területeken kimutatható a kútvíz és tífusz közötti összefüggés. Biztos vagyok benne, hogy a részletes bakteriológiai vizsgálatok még határozottabban rosszabb képet mutatnának. így tehát Budapest, ha el is követ mindent közegészségügye érdekében, a környék vízellátásának helyes irányba terelése nélkül nem végezhet tökéletes munkát. Székesfővárosunk a tífuszra vonatkozó közegészségi intézkedései terén a legnagyobb áldozatokat hozta. További eredmények már csak akkor várhatók, ha a környéken nyúlnak a bajok gyökeréhez. Számos gazdasági kihatás is jelentkeznék a főváros és környéke közgazdasági életében, ha a környék vízellátása megoldódnék. (Ipari munkaalkalom.) A közvetlen közegészségi eredményeket azonban az érdekelt községek élveznék elsősorban és nem kell bővebben fejtegetnem, mit jelentene ezenkívül a vízellátás tűzvédelem szempontjából.
