Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)
3-4. szám - XIII. Vojcsik Lipót: A víz szétosztása
498 vojcsik lipót jűre kell méretezni. Kis fogyasztás esetén azonban a bővebb csövekben a víz pang, ezért szagot vagy ízt kaphat, lerakódások képződnek, gyakran kell tehát a csöveket öblíteni. A hosszú ágvezetékekben könnyen vízlökések lépnek fel, amelyek a csővezetékre és a tömítésekre, de a vezeték mentén fekvő ingatlanok belső berendezéseire is hátrányosak. Körvezetékek létesítésével ezek a hátrányok kiküszöbölhetők, vagy legalább is lényegesen csökkenthetők, azért építésük — hacsak nem kell egymástól túl messze levő végeket összekötni — mind tőkebefektetési, mind üzemi szempontból előnyösebb. A csővezetékek egyes szakaszait javítások miatt lezárhatóvá kell tenni. E célból három-négyszáz méterenkint, lehetőleg utcakereszteződéseknél, tolózárakat építünk a vezetékbe. Körvezeték esetén, ha valahol hiba van, nem kell az egész városban szüneteltetni a vízellátást ; ez a körvezetékek további előnye. A tűzoltóság és az öntözőkocsik vízvételét tüzicsapok útján kell biztosítani. Sűrűn beépített városrészekben egymásközötti távolságuk 80—120 m, kevésbbé népes településeknél 2—300 m lehet. A csőhálózatra közkutakat is szerelünk a szükségszabta számban. Gondoskodni kell ezeken kívül a hálózati üzem biztosítását szolgáló lég szelepekről, nyomáscsökkentő szelepekről, visszacsapó szelepekről stb. Ezeket a felszerelési tárgyakat rendszerint aknákban helyezik el. Minden — a térszínből ki nem álló — szerelvényt a környező falakon, oszlopokon, jelzőtáblával jelölünk meg, hogy hó, sár stb. esetén is könnyen feltalálhatók legyenek. A vízműépítés költségeiből a vízvezetéki csőhálózat létesítéséhez kell a legnagyobb tőke. Általábanvéve — a helyi viszonyok és a választott csőanyag ára szerint — a teljes beruházási költségek 40—70°/ o-át a csőhálózat építésére kell fordítani. Nem közömbös tehát, hogy ezeket a nagy összegeket miként használjuk fel. A csövek helyes anyagmegválasztás esetén sok évtizeden át használhatók, tehát hosszú idő alatt amortizálhatok. Hogy ezt biztosíthassuk, és a csővezeték kifizetődjék, megfelelő előrelátással kell a csőhálózatot méretezni, mert teljesítőképességét egész élettartama alatt fenn kell tartani. Tervezés. A csőhálózat-tervezés kiindulópontja a vízszükséglet megállapítása. Anélkül, hogy erre a kérdésre bővebben kitérnék, csupán azt kívánom hangsúlyozni, hogy a vízszükséglet az egyes városokban nagyon eltérő. Függ attól, hogy a városban mennyi és milyen ipartelep van, a lakosságnak milyen az életszintje és a műveltsége, van-e csatornája a városnak, sok-e a kert, park stb. Legcélszerűbb hasonló nagyságú és jellegű — már vízvezetékkel ellátott -— városok adatainak tanulmányozása után megállapítani a várható fejenkénti vízszükségletet. Tekintetbe kell vennünk a városfejlődéssel együttjáró lélekszámnövekedést, de gondolnunk kell arra is, hogy nemcsak a lakosság száma, de a fejenkénti vízfogyasztás is állandóan emelkedik. Számításba kell venni, hogy a vízfogyasztás nem egyenletes, hanem évszakonkint, naponkint és óránkint változik. így tehát a csúcsfogyasztást kell kiszámítanunk. A legnagyobb napi vízelhasználás általában 1-5—1-6-szerese az átlagos napi fogyasztásnak. Az óránkinti csúcsfogyasztás pedig 1-4—2-0-szerese is lehet az átlagos órai fogyasztásnak, így tehát a legnagyobb óránkinti fogyasztás 9—13%-a a napi átlagnak. A csővezetékek méretezésénél ezeket az értékeket kell tekintetbe venni.
