Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - VII. Vendl Aladár dr.: Földtan és ivóvízellátás

FÖLDTAN ÉS IVÓVÍZELLÁTÁS 42 Я Balatonföldváron az egyik fúrás 316 m mély. A balatonföldvári másik két fúrás is (90 és 220 m) csak kevésvizű, s a kisebb mélységűnek a vize alig iható. Hidasbonyhádon három kút 280 és 190 m mélységből napi 19-6, 57-6 és 72 m

3 felszálló vizet szolgáltat. Nyugalmi vizszíntük 123—125 m a tsz. f. A máza-szászvári villamostelep 658-2 m mély kútjának a 273-0 és 282-3 m közti homokrétegből jövő megfelelő lágy vizét használja fel. A vízszükségletet 190 liter/perc teljesítményű szivattyú emeli ki (Vitális Sándor adatai). Ukk község 246-45 m mély kútja napi 115-2 m

3 vizet szolgáltat. Budapest délkeleti szegélyén 5—50 m közt elérhető a pannóniai rétegek víztartó szintje (Gyömrői-út külső része, Újhegyi-út, Külső Jászberényi-út, Keresztúriút stb. környéke). A Mátra-Bükkalja területén, például Mezőkövesd, Mezőkeresztes vidékén fúrások és artézi kutak 60 és 245 m közötti mélységben tártak fel több pannóniai víztartót. Több kút napi 100—172 m

3 vizet ad. Gyöngyös déli részén a pannóniai rétegekből már felbuggyan a felszálló víz (a gyöngyösi fúrt kutak 154 — 192 m mélyek), a gyöngyöshalászi artézi kutak is elég bővizűek. A rózsaszálláskörnyéki bányászat is sok vizet tárt fel. Békés, Csanád, Csongrád keleti törmeléklejtős területén az artézi kutak szintén bővizűek és aránylag kis mélységből (120— 350 m) is napi 100 — 200 m

3 vizet szállítanak. A pannóniai rétegcsoport főként a medence közepén igen vastag. Pl. a hajdúszoboszlói II. fúrásban 126-6 m-től 1423-72 m-ig, az I. fúrásban 134-2 m-től végig, az 1090-87 m-ig, a tiszaörsi fúrás 182-7 m-től 1882-4 m-ig (végig), a nagyhortobágyi I. fúrás 245 m-től 1115-04 m-ig (végig) pannonban haladt. Szegeden, mint már fentebb említettem, a pannóniai rétegek igen mélyen telepszenek. A rétegek több szintben tartalmaznak vizet. így pl. a hajdúszoboszlói I. fúrás 340 m körüli mélységből napi 1440 m

3, 403—408 m közt levő mélységből napi 2016 m

3 ; a kész fúrás vize főleg a kút alsó szakaszából (1019-38—1090-87 m) származik ; eredeti vízhozama napi 2304 m

3 73 0° melegvíz és 3700 m

3 gáz volt. A fúrás 16 gáztartó rétegen hatolt át. A pannóniai rétegsor nagyobb része igen apró szemű, vizet át nem eresztő kőzetekből áll. A durvább szemű kavicsos homok és homokrétegek közbeiktatva fordulnak elő ; ezek a víztartók. Miként már eddig is láttuk, némelyik fúrás csak igen kevés vizet tárt fel. Ilyen volt pl. a budafapusztai I. kincstári fúrás is, mely végig, 1737-50 m-ig, pannóniai rétegekben haladt és aránylag kevés vizet tárt fel. A nagyobb mélységű artézi kutak vize általában meleg, és a kapott víz gyakran eléggé eltér az ivóvíz átlagos összetételétől. Esetleg földigázt is szolgáltatnak. Az Alföldön az egész pannóniai rétegsort a hajdúszoboszlói II. fúrás tárta fel. A fúrás a pannon alatt 1447 m-ig szarmatarétegeken haladt át, 1447 m-től kezdve pedig egészen végig, 2032 m-ig idősebb, részben talán triász-kőzeteket tárt fel. A tisztabereki I. fúrás 1291-5 m mélyen elérte a szarmata kőzetsort és végig (1510 m) abban haladt. A Dunántúl a legmélyebb fúrás az inkei (1937 májusig), 2140 m. A pannon átfúrása után behatolt a középső miocénbe. A mihályi és a székesfehérvári fúrás a pannóniai rétegek alatt a kristályos palákat érte el. Székesfehérvár (térszín 110 m a tsz. f.) 0—165 m pannon, 165—1228 m fillit ; Mihályi (térszín 128 m a tsz. f.) 0 — 36-0 m holocén és pleisztocén ; 36-0—97-0 m levantei (?), 97-0—1602-0 m pannon, 1602-0—1603-6 m fillit.