Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - VII. Vendl Aladár dr.: Földtan és ivóvízellátás

432 VEN DL ALADÁR DR. Wekerletelep és Pestszentlőrinc ellátására, továbbá a váci Buki-szigeten lévő vízmű kútjai. A szombathelyi vízvezeték a Perint-patak mentén lévő kavicsos rétegekből kapja vízét. Sopron vízellátása szempontjából fontosak a pleisztocén kavicsterületek s a pannóniai kavicsos-homok üledékek. A vízmű eredetileg a pelisztocén kavicsból nyerte összes vizét. A Bánfalvi-pataktól az Ikva-patakig és a várostól ÉNy-ra lévő területen is a bádeni agyag fedője pleisztocén kavics. Ez a kavics vizet tartalmaz ott, ahol a bádeni agyaggal való érintkezési felülete a két patak szintjét összekötő sík alatt van. Víztartalma erősen függ a csapadék mennyiségétől. A víztartó kavics anyaga valószínűleg a magasabban lévő plcioén terraszkavics lemosásából származott. Vác és Nógrádverőce között a Duna partján a felső oligocén agyagos homok felső határán szivárgó források, miként már Schafarzik megállapította, a Duna pleisztocénkavicsos lerakódásából fakadnak. Sopron megyében a csornai és a kapuvári járásban az artézi kutak kisebb része a helyenkint 150—160 m vastagságot is elérő pleisztocén kavicsos homok rétegeiből kapja vizét. Itt a pleisztocénben a levantei időben megkezdődött kavicslerakódás tovább folytatódott és főként a völgyeket töltötte ki alacsonyabb térszínen, mint a levantei kavicsok legmagasabban elterülő része. Az agyag csak alárendeltebben fordul elő a kavics és homokos kavics közé telepedve. A kutak 50—124 m mélyek. Ilyenek a kapuvári kórházi, templomtéri, újvárostelepi, Major-utcai, a kölesi, a rábapordányi majori és kölesi majori kút. Közöttük legtöbb vizet a kapuvári újvásártelepi kút ad (0-5 m magasan a térszín fölött percenként 35 liter. Horusitzky Henrik adata.). Aa Alföldön a pleisztocén kavicsos-homokos rétegek, különösen kissé nagyobb mélységben, elég bővízűek. A gyömrői artézi kút (105-2 m mély) a pleisztocénből veszi vizét. A szegedi artézi kutak néhánya is pleisztocén kavicsos-homok vizét hozza felszínre. Itt a pleisztocén 140—150 m vastag, 107 m mélyen és 120—140 m közt tartalmaz víztartó réteget, de mind a kettő csak kisebb vízbőségű. A lösz alsó részében összegyűlő víz sok helyen kisebb szükségletek ellátásában szerepel. Alföldünk futóhomok területének buckái alatt legtöbb helyen többé-kevésbbé apróbb szemű, iszapos kőzetek telepszenek. Fölöttük többnyire annyi víz gyűlik össze, hogy a futóhomokba lemélyített kutak több-kevesebb vizet adnak. Az Alföldön több elhagyott folyómeder van. Egyrészük ismert. így például egy elhagyott meder Budapest tájáról Pilisen át Szolnok felé húzódik. Felső része kaviccsal töltött egészen Pilisig, s itt a község alsó szélén végződik. Folytatása homokkal kitöltött. Ez a meder mintegy 400 m széles. Pilis mellett a kavicsból erős forrás fakadt, amely malmot hajtott és innen a Tisza felé folyt. A levantei-kori üledékeket főként az Alföld vízellátása szempontjából kell tekintetbe venni. Mielőtt néhány példát megtekintenénk, vessünk egy futó pillantást az Alföld geológiai múltjára. Tudjuk, hogy a variszkuszi gyűrődés után a felső karbon tenger hazánk területét még elérte (Szepes-Gömöri Érchegység, ÉNy-i Kárpátok keleti része, Bükkhegység, Zempléni Szigethegység, Déli Kárpátok). A felső karbonrétegek eltérő dőléssel telepszenek az idősebb képződményekre. A permben azonban ez a terület már szárazföld volt és a felszínén nagyon erős pusztulás ment végbe.