Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)
3-4. szám - VII. Vendl Aladár dr.: Földtan és ivóvízellátás
FÖLDTAN ÉS IVÓVÍZELLÁTÁS 42 Я együtthatót szokták meghatározni, azaz azt a sebességet (cm/mp), amellyel a víz egységnyi hidraulikus esés mellett áramlik. (Darcy-féle összefüggés: v = k. i; ha i = 1, akkor v = к.) Az áteresztőképességi együttható (le) értékét számítás, permeábiméterre való laboratóriumi mérés vagy próbaszivattyúzás útján lehet meghatározni. A laboratóriumi vizsgálat eredményei gyakran lényegesen eltérnek a valóságtól, különösen, ha a kőzet hasadékokkal átjárt. А к tényező értéke nemcsak a kőzet szerkezetétől, hézagaitól, hanem a víz hőmérsékletétől, illetőleg viszkozitásától is függ. Az áteresztőképességi együttható számítása — miként ismeretes — ma még némi bizonytalansággal jár s erre a célra különböző képleteket ajánlanak. A közetek mállása gyakran fokozza az áteresztőképességet: a kőzetek szétesése lazítja a kőzetek szerkezetét. Az agyagos termékeket eredményező mállás általában csökkenti a vezetőképességet: a kolloid részecskék a kőzet hézagaiba iszapolódnak s eltömhetik a nagyobb összefüggő járatokat is. Az áteresztőképességgel fordítottan arányos a kőzet szűrőképessége : zavaros, csirákat tartalmazó vizet derítő és csirátlanító hatása. A kőzetek vízzel szembeni viselkedése — miként már eddig is hangsúlyoztam — nemcsak a bennük többé-kevésbbé egyenletesen szétosztott hézagoktól függ, hanem a bennük esetleg nagy távolságban egymástól előforduló repedésektől is. Ismeretes, hogy a kőzetek nagy része nem óriási összefüggő tömegekben fordul elő, hanem számtalan keskenyebb-szélesebb hasadékkal különböző módon részekre tagolt. A részek nagysága igen különböző. Ez a feldarabolódás néha olyan nagyfokú, hogy némelyik kőzet igen apró részekre tagolódott szét. Más kőzetekben az elválasztó rések olyan messze vannak egymástól, hogy 1000 m 3-es tömbök helyezkednek el köztük. Mindezeket a hasadékokat Daubrée litoklázisoknak nevezte. Ezek különbözők: 1. Repedések (Daubrée szerint leptoklázisok, 2. hasadékok (diaklázisok) és 3. vetődések (paraklázisok). A repedések szélessége és kiterjedése kicsi. Kétfélék : a) elválások (szinklázisok) és b) hajszálrepedések (piezoklázisok). Az elválások bizonyos rendszerekben jelentkeznek s vagy az eruptív kőzetek megszilárdulásakor képződnek, vagy az üledékek összehúzódásakor. A hajszálrepedések szabálytalan helyzetűek, a kőzetet minden irányban átjárják és sűrűn egymás mellett fordulnak elő. Hegyszerkezeti mozgásokkal függnek össze. A hasadékok nyílása elég széles, néha 25—50 cm-t is elér. Nagy kitérjedésűek, néha több száz méter, esetleg több km-en át húzódnak. Rendszerint párhuzamos hasadékrendszerben fordulnak elő s többnyire két, vagy három, egymást különböző szög alatt metsző, hasadékrendszer észlelhető ugyanabban a kőzetben. Ezek is rendszerint tektonikai eredetűek. A vetődések is nagy méretűek s ezek mentén az egyes rögök elmozdultak. Szélességük a hajszálvékonyságtól több méterig változhatik. Mellettük az elmozdult rögök széle is rendesen többé-kevésbbé összetöredezett. A víz vezetése szempontjából nagyjelentőségűek. Legjobban bizonyítják ezt a vetődéseken felszállc> források. Hidrogeológiai szempontból, a tapasztalati adatok alapján, a kőzetek a következő csoportokban foglalhatók össze:
