Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - VI. Lászlóffy Woldemár dr.: Községeink és városaink vízellátása

KÖZSÉGEINK ÉS VÁROSAINK VÍZELLÁTÁSA 417 a telkek kifolyóinak magasságát nem mindenütt egyformán a talajszint felett 1-00 m magasságban helyezik el, hanem a magassági és nyomási viszonyoknak megfelelően akként, hogy a kúttól távolodva a kifolyás abszolút magassága fokozatosan csökken, a vízmennyiség valamennyi csap egyidejű kinyitása esetén is mindenütt megközelítően egyforma. (Mélyfekvésű telkek kifolyói ez esetben felmagasított vezetéken át kapnák a vizet.) De, ha ez az elrendezés — a legszakszerűbb vezetékfektetés és kifolyóépítés esetén — sem biztosítaná a víz egyenletes elosztását, még mindig fennmarad egy további segítség : szabályozó szelepek beiktatása a telkekhez bevezető csővezetékekbe. Elő volt és elő van írva ma is a szabályozó szelep beépítése, azonban vagy egyáltalán nincs meg, vagy ha meg is van, kezelésével maga a kúttársaság sem törődik. Pedig a szelep helyes kezelése, ha nem is szüntetné meg teljesen, de mindenesetre nagymértékben csökkentené a panaszokat és egyenletesebbé tenné a víz elosztását. Ha a körzeti vízvezetékek csőhálózati tervét vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy alig egy-két kúttársaság kivételével az egyes érdekeltségekhez tartozó telkek többnyire szakszerűtlenül, mondhatni rendszertelenül vannak összekapcsolva. Egyik érdekeltség hálózata belenyúlik a másikéba, sokszor keresztezik egymást és egy utcában több társaságnak is van vezetéke. Ez a rendszertelenség indokolatlanul meghosszabbítja a társasági vezetékeket és költségesebbé teszi a fenntartásukat. Fontos köz- és magánérdek az érdekeltségi telkek vezetékeinek összefüggő és zártabb területre való összevonása és ezáltal a hálózat megrövidítése, aminek természetes következménye lesz a víz egyenletesebb elosztása és a fenntartási költségek csökkentése. Nem hagyhatom szó nélkül, hogy nemcsak közkutaink, de a magánkutak kifolyói is szabadon, és a nap legnagyobb részében elhasználatlanul ontják a jó vizet. Ennek az indokolatlan pocsékolásnak a megakadályozása céljából gondoskodnunk kell a kutak megfelelő lezárásáról. Ez annyira fontos és sürgős, hogy inkább ma, mint holnap kell megcsinálni." A felsorolt részletképekből az alábbi következtetéseket vonhatjuk le. Az ártézi-kút a vízbeszerzésnek kitűnő eszköze, valóságos áldás. Mérsékelt beruházással, feltétlenül megbízható, és többnyire természetes nyomással felszökő vizet ad, amely könnyen továbbvezethető. Súlyos ba j azonban a kutak ötletszerű telepítése, gyakran szakszerűtlen építése, és az amúgyis tervszerűtlenül megépült rendszer műszaki ellenőrzésének teljes hiánya, röviden : helytelen a víz szétosztása. Rendkívül hátrányos továbbá ez a meglehetősen elterjedt vízellátási rendszer azért, mert drága ártézi vízkincsünk hallatlan pocsékolásával jár és mert az egészséges fejlődés kerékkötője. Aki ugyanis egyszer kimaradt a kúttársaságból, szinte meg van fosztva a vízszerzés lehetőségétől, hiszen esetleg még külön kút fúrására sem kap engedélyt. Ha pedig mégis kap vizet valamilyen utóbb alakuló távolabbi kútérdekeltségtől, vezetéke szükségképen hosszú és hosszabb-rövidebb darabon párhuzamosan fut a régebbi társaság már meglévő csövével, vagy keresztezi azt. így aztán végeredményben a kisátméröjű rezetékek olyan kusza hálózata keletkezik, hogy egy-egy csőtörés megkeresése alig lehetséges. (Az 1. ábrán példaként bemutatott csongrádi helyszínrajzon is találunk olyan helyeket, ahol 3 társasági vezeték keresztezi egymást.) A sok tervszerűtlenül telepített kút és az indokolatlanul hosszú csőhálózat fenntartása, továbbá a házi vízellátások sok kis szivattyú-berendezésének üzemi és karbantartási költsége külön-külön aránylag csekély, de összeségében nyomasztó Vízügyi Közlemények. 27