Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - IV. Tomcsik József-Jendrassik Aladár: Az Országos Közegészségügyi Intézet munkássága az ivóvízellátás terén

A KÖZEGÉSZSÉGÜGYI INTÉZET MUNKÁSSÁGA 38 3 szerzési módot, amely a falvak vízellátását az ország számos vidékén helyesebb irányba tereli és a vízkészletek pazarlásának is gátat vet, az tette lehetővé, hogy a kútépítési munkába vegyészek is szorosan bekapcsolódtak. Ugyanis már az első fúrásoknál is, amelyek a leggondosabb mérnöki és vegyészi tanulmányozással, és nem egyszerűen régi elvek betartásával készültek, kitűnt annak a szakkörökben is általánosan elterjedt véleménynek helytelensége, hogy az országban kisebb mélységben előforduló védett vizek erősen vastartalmúak és ezért ivóvízellátás céljára nem használhatók. A legtöbb helyen pusztán vasra agresszív vízzel van dolgunk, mely a vasat a furat vascsövéből oldja ki. Pontosan megállapítottuk a vizek vasoldó hatásának okát is. A legtöbb esetben az oldott oxigén hiányának következményeiről van szó. Avégből, hogy az ilyen, különben kitűnő minőségű, vízrétegeket is használhatóvá tegyük, a furatokat azbesztcementcsővel, a cementre káros szénsav jelenléte esetén pedig facsővel béleljük ki. A többletkiadást pedig úgy kerüljük el, hogy a fúrást nagyátmérőjű acél köpeny cső vei végeztetve, a keskeny eternit, vagy facső behelyezése 2. ábra. Szivattyús fúrt kút víztároló aknával ós oldalt helyezett szivattyúaknával. után a két cső közét először apró kaviccsal, majd agyagpéppel töltjük ki, s közben a külső acél köpeny csövet fokozatosan visszahúzzuk. Ezzel az eljárással a víztartó rétegnél vékony, de mégis hatásos kavicsszűrőt létesítünk, míg felül az agyagpéppel tapasztalataink szerint a legtökéletesebb zárást érjük el. Az ilymódon készült furat végeredményben kevesebbe kerül, mintha végleg bennmaradó kisebb átmérőjű acélcsővel készült volna. Fontos újításunk volt, hogy a fúrt kutakat nagyrészt víztároló aknával készítjük. Ezáltal gyönge réteg esetén a szivattyúzásnál előforduló nagy vízszintingadozások és így a réteg rongálódása, ill. a kút homokolása elkerülhetők. Mindezek az új eljárási módok azt eredményezték, hogy a legtöbb helyen 50—100 m mély fúrt kutakkal sikerült megfelelő ivóvizet biztosítani. Ezzel magyarázható, hogy az érdekelt községek kisebb-nagyobb hozzájárulásán kívül, mely a legtöbb esetben fuvar és napszám szolgáltatásából állott, az állami kiadásoknak egy teljesen felszerelt fúrt kútra eső része 2000 pengő alatt maradt. Ez összehasonlíthatatlanul kisebb összeg, mint amennyire a régi eljárási módok mellett gondolni lehetett. A kedvező anyagi eredmények elsősorban a kútépítési tevékenység jó szervezettségének és annak köszönhető, hogy a fúrásoknál úgyszólván kizárólag kisiparosokat alkalmaztunk. Ezek, bár olcsón dolgoznak, mégis megtalálják számításaikat, mert szerkezeteik állandóan munkában vannak. Mivel a fúrásokat lehetőleg úgy intézzük, hogy egymáshoz közel fekvő községek kerüljenek sorra,